Hosszú évek gyilkos mindennapjai után Tijuana, a mexikói határváros ismét a lehetőségek színtere egy munkát kereső mexikói fiatal részére.
A harmicas éveiben járó pincérlány szerint szülővárosában és eddigi munkahelyén, Acapulcóban a helyzet egyre reménytelenebbé vált és ezért évekkel ezelőtt átszökött az amerikai határon. Hamarosan elkapták és visszatoloncolták a határ túloldalára, Tijuanába. Éveken át a félelem és a nyomor uralta a hétköznapokat, de aztán lassan változni kezdett minden.
,,Ez most már a lehetőségek városa – mondja a The New York Times riporterének. ,,Több a munkalehetőség és magasabbak a bérek is és azért is szerettem meg a várost, mert itt megváltozott a hangulat is. Például egy ilyen beszélgetés is lehetségessé vált, ezt Acapulcóban nem mertem volna – mondja.
Az amerikai határ túloldalán, a mexikói részen a város, ha így fejlődik, hamarosan felveheti a verseny a szemben lévő San Diegóval. Különösen azóta, hogy a San Diegó-i repülőtér egyik kivezető folyosója – a világon egyedülálló módon – a másik országba, Mexikóba vezet majd.
Bár az 1,3 millió lakosú nagyvárosban sokminden a javulás útjára lépett: ma még kaotikus, hangos és mindenütt bűzlik a szemét. Nem rendelkezik építészeti remekekkel, mint a közeli Morelia, Oaxaca vagy Zacatatecas – a legrégibb épülete is alig 40 éves, de a szépsége valahol mélyebben van.
Nehéz a múltja, de ez egyben lehetőség is volt, s ma már ezt sokan el is hiszik. Ott, a kaliforniai határ túloldalán az egykori kis koszos tengerparti településen csapódott le mindaz, ami a szomorú latin-amerikai emigrációt jellemzi: szegény és reménytelen emberek estek a bűnbandák áldozatául, tűntek el nyomtalanul. Az ő levágott fejeiket találták meg az útszélén eldobált nejlonzsákokban, lányaik megtöltötték a piros lámpás házakat, öregeik pedig ott koldultak az utak mentén.
Ugyanakkor innen annyira messze volt a központi hatalom, a mexikóvárosi bürokrácia, hogy a helybéli lehetőségek mégis idővel ki tudták nőni magukat. Azt mondták, hogy Tijuana túl messze van a fővárostól és túl közel az amerikai határhoz, na meg istenhez. Könnyebb volt a bürokráciát kikerülve itt maradni és amikor betelepültek a nagy amerikai cégek, munkahelyek is teremtődtek, fizetés is lett és az egykori nyomorult menekülőkből lassan kialakult egy jobb létet élvező középosztály.
Az első, ami itt megtelepedett, a műanyagjátékok öntése volt: Miki egér és Donald kacsa már régen a határ innenső oldalán készült és ez csak a kezdet volt. Ma már elektronikai és technológiai cégek tucatjai gyártatnak itt, őket kiszolgálandó betelepültek az egyetemek is. Pár évtizeddel ezelőtt itt nem mexikói pesóban számoltak, hanem dollárban. Vagyis Tijuana közelebb volt az istenhez, mint bármely más mexikói város.
Persze amikor tömegesen özönlöttek ide a vidéki munkanélküliek, a város megsínylette az érkezésüket. De a munka csodát teremtett – a jövedelemmel együtt meghonosodtak a városi élet szokásai és az egykori koszos utcákat elkezdték kitakarítani, virágot ültettek – vagyis az ittlakók úgy érezték, hazaértek.
Lényeges fejlődési pont volt, amikor 2007-től sikerült az ott uralkodó Arellano Félix család drogkartelljét lassan felszámolni – ez volt az az időszak, amikor emberi testek és levágott fejek lepték el a tijuanai kereszteződéseket, minden nap történt valami horror. Elmaradtak a turisták és ez egészen 2010-ig tartott.
Aztán lassan visszatértek. A drogkartell teret vesztett és a főutcát, az Avenida Revoluciónt újra belakták: üzletek nyíltak, kávézók és éttermek létesültek. Tijuana újraéledt. Most, 2014-ben a város már messze nem a horror színhelye, hanem jó úton halad afelé, hogy méltó ,,ikervárosává” váljon San Diegónak. Végülis közös lesz a repülőtér, közös a látogatók hada.
Aki ma a kaliforniai San Diegoba utazik, az vet egy pillantást a szomszédos Tijuanára is, irodák tucatjai kínálják a kaliforniai városban az egy-két napos mexikói megmártózást. Mert ma már van mit nézni odaát, a város büszkén mutatja, hogy az olyanok, mint a kis mexikói pincérnő, María is megtalálhatja a számítását itt. Nem kell feltétlenül átszöknie a határon…