Heim arról volt hírhedt, hogy benzint fecskendezett a foglyok ítéltek szívébe (olcsó és biztos megoldás) és gyüjtötte a koponyákat. A háború után azonban sikerült kiszabadulnia a súlyos vádak alól és Németországban letelepedni: családot alapított, immár másodszor és két gyereke született. Amikor aztán titokban elhagyta az országot, 1962-t írtak.
Waltraud Böser annak a nemzedéknek a tagjai közé tartozik, akiket ártatlanul ért utol apjuk bűne: az asszony soha sem ismerte az apját, bár amikor meglátta egy chilei újság címlapján 2006-ban, rossz érzése támadt és majdhogy nem kétsége sem volt afelől, mi a valós helyzet. S nem is hagyták sokáig kétségek között: másnap bekopogtatott dél-chilei Puerto Monttban lévő otthonába a Wiesenthal Alapítvány a rendőrséggel és a sajtóval karöltve. Waltraud asszony nem állt szóba velük, csak annyit mondott, nem ismerte az apját.
Efraím Zuroff az izraeli Wiersenthal Központ igazgatója személyesen utazot Chilébe, hogy beszéljen az asszonnyal, de nem járt sikerrel. ,,Nem akart beszélni velem és arra kért, hagyjam békén” – mondta. Aztán később egy német tévés forgatócsoportnak annyit sikerült megtudnia tőle, hogy a ,,végtelenségig követhetnek, de rajtam keresztül soha nem találják meg az apámat, mert nem ismerem – mondta egy autóból kihajolva, amikor egy zsákutcában elzárták az útját.
Csak évekig tartó kutatás után és csak részben derült ki, hogyan érkezett Heim lánya Chilébe és valójában mi tud az apjáról.
Amikor ő született 1942-ben, a szülei már külön éltek, hiszen apját Mauthausenbe küldték dolgozni és a lány anyja nem követte oda. A háború után pedig mégkevésbé – a kislánynak azt mondták, hogy az apja meghalt és nem maradt fénykép sem róla. Ezzel a tudattal élt egy tiroli városban, ahol 5 éves kora óta sielt , majd később gyógyszerészetet tanult. Az apjához hasonlóan magas, atléta termetű lány a diploma után Svájcban dolgozott – többek között Sophia Loren is a páciensei közé tartozott. Ott megismerkedett egy chilei férfivel és elköltöztek Chilébe.
Azt könnyebb volt kideríteni, hogy Aribert Heim (foto) útja hová vezetett, miután a háború után sikerült megúsznia a felelősségrevonást. Németországban maradt és egy csendes délnémet városban élt. Amikor 1962-ben távozott onnan, már egy másik családot hagyott maga után. Elment, mivel gyanította – joggal – hogy a náci vadászok a nyomában vannak. Amikor 1979-ben Németországban a távollétében elítélték, már majdnem mindent tudtak róla – csak a leglényegesebbet nem, hogy él-e még és ha igen, akkor hol. Volt egy pont, ahol egyszerűen nyoma veszett – pedig később kiderült, hogy az ítélet éve után még 12 évig élt – Egyiptomban. Nem volt könnyű nyomára bukkanni, hiszen álnéven, áttérve a muszlim hitre Kairóban, egy szállodában lakosztályt bérelt és a megtakarításaból élt. Éppen az 1992-es barcelonai olimpiát nézte, amikor utolérte a halál. Rákos volt. Bár előzőleg testét felajánlotta egy egyetemi klinikának, mivel nem tudta, hogy erre muzulmán hite nem adott lehetőséget. Elhamvasztották és tömegsírban temették el.
Waltraud Böser a sok interjú-kísérlet után aztán egyszer mégis ,,kötélnek állt” és beszélt egy szerző párosnak arról, amit tudott. Ők az apjáról írtak – a könyv nemrég jelent meg. A német Souad Mekhennet és az amerikai Nicholas Kulish ,,Az örök náci” című művében Waltraud elmondta, amit tudott. Vagyis semmit.
Azt azonban, hogy valójában soha nem volt kapcsolata az apjával – Efraím Zuroff nehezen hiszi el neki. Valami azt súgja a nácivadásznak, hogy ez a történet nem kerek, Waltraud Böser valamit elhallgat. De mindössze annyit sikerült bizonyítani, hogy Heim soha nem járt Latin-Amerikában. Vagyis a náci háborús bűnös életének számos részlete örök titok marad…..