“A vicc a következő: nem tudjuk ki nyeri majd meg a választásokat, de az biztos, hogy a PMDB benne lesz a következő kormányban (is).” – mondja a BBC Mundónak Marco Antonio Teixeira, a Getúlio Vargas politikai intézet elemzője.
A PMDB-t 1980-ban alakították a katonai diktatúrával szembehelyezkedő ellenzékiek, mára pedig a párt 2,3 millió tagjával a legnépesebb brazil politikai formációvá avanzsált. A jelenleg a középutas vonalat képviselő PMDB, Dilma Rousseff PT-jénél 765 ezerrel több tagot tudhat soraiban. A kérdés az, hogy miként volt képes a PMDB elnökjelölt és különösebb kampány nélkül újra és újra megkerülhetetlenné tenni magát ha kormányalakításra került a sor Brazíliában?
Az elemzők szerint a siker kulcsa törvényhozásban és a helyi politizálásban rejlik. A PMDB alakítja ugyanis a második legnépesebb frakciót az alsóházban és az ő színeiket képviseli a legtöbb szenátor a felsőházban, szám szerint 19.
Ennek következtében a mindenkori brazil elnök, tetszik, nem tetszik mindig rákényszerül PMDB-s szövetségeseire, ha valamely fontosabb törvénytervezetet próbálnak keresztülvinni a hagyományosan megosztott törvényhozáson.
A párt például jelenleg kitűnő kapcsolatokat ápol Dilma Rousseff kormányával, aminek következtében a PMDB elnöke töltheti be az ország alelnöki posztját, e mellett pedig öt minisztériumot is ők vezethetnek.
“Mindegy, hogy ki van hatalmon, a PMDB az a párt amely segítségével kormányozhatóvá válik a rendszer” – mondja Luciana Veiga, a Paranái Szövetségi Egyetem professzora.
Az egész PMDB jelenségben az a legérdekesebb, hogy a párt az elmúlt választásokon még csak jelöltet sem állított, legutóbb 1994-ben fordult elő, hogy saját emberével indult az elnöki székért, azonban Orestes Quércia alig 4%-ot szerzett a voksoláson.
A gyakorlat a szakértőket támasztja alá, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a PMDB-nek igazából nincs is szüksége elnökjelöltre, hogy érvényesíthesse érdekeit, sőt a párt számára kifejezetten előnyös mások szekerét tolni, mivel a PMDB erőssége igazából a regionális ügyek felkarolása és azok támogatása a Kongresszusban. Ez utóbbiból jó érzékkel kovácsolnak politikai és anyagi tőkét is.
Az elmúlt években ugyanis több tucat PMDB-s törvényhozó és miniszter ellen indult eljárás a legkülönbözőbb korrupciós ügyekben, akik közül többen lemondani kényszerültek, megint mások ügyében pedig elmarasztaló ítélet is született. A PMDB a Petrobras körüli megvesztegetési botrányok után is kisebb nagyobb sikerrel mosta tisztára nevét.
És, hogy mit rejt a jövő? A holnap esedékes brazíliai választásokon egy dolog tűnik biztosnak, mégpedig az, hogy a PMDB ismét többséget szerez majd a szenátusban és hét államban is minden bizonnyal PMDB-s kormányzó kerül majd hatalomra.
Mivel pedig továbbá is sziklaszilárdan fennáll a Rousseff-Temer szövetség, így minden bizonnyal a következő terminusban sem sokat változik majd a PMDB szerepe a brazil politikában. Egyébként, ha esetleg csoda történne, és Marina Silva kerülne hatalomra ő sem tudná megkerülni az “örök pártot”, annak ellenére, hogy a hölgy új politikai irányvonalat ígért választói számára, amely sarkalatos pontja a kormány-PMBD szakítás lett volna. Sőt, Silva talán még Dilma Rousseffnél is jobban rá lesz szorulva a PMDB-s szövetségeseire.
Ha a jelöltállítás megosztja, a kormányzati funkciók elosztása pedig egyesíti a pártokat, úgy a PMDB tökéletesen megértette a formulát, és sikeresen száműzte ez utóbbi zavaró tényezőt szervezetéből. A párt rendkívül pragmatikusan jár el, amikor a közforrások helyi elosztását úgy kivitelezi, hogy az szavazóbázisukat adó érdekcsoportok kezében kössön ki. Ilyen egyszerű tehát elnökjelölt és kampány nélkül választásokat nyerni Brazíliában.