Az évforduló napjára virradóra vandál tüntetők nekimentek a rendőröknek Santiagóban, kövekkel és benzines palackokkal dobálták őket, barikádokat lobbantottak lángra, egy buszt is felgyújtottak. A rendőrség hét embert letartóztatott, és közölték, hogy legalább egy rendőr megsérült.
A chileiek továbbra is megosztottak az Augusto Pinochet tábornok által irányított puccs és az azt követő katonai diktatúra megítélésében. Az évfordulókat gyakran erőszak kíséri, a feszültséget idén az is növelte, hogy hétfőn pokolgép robbant egy santiagói metróállomáson, és 14-en megsérültek. Ez volt az elmúlt két évtized legsúlyosabb robbantásos merénylete az országban.
1973. szeptember 11-én vadászgépek, páncélosok és gyalogság támadta meg az elnöki palotát. Allende, a demokratikusan megválasztott baloldali elnök a megadás helyett a végsőkig kitartott az ostromlott elnöki palotában.
Sok chilei kezdetben támogatta az államcsínyt, mert megelégelték a hiperinflációt, az élelmiszerhiányt és az üzemek államosítását, a katonai diktatúra lerombolta Latin-Amerika legszilárdabb demokratikus államrendjét is.
Pinochet hamarosan véget vetett Allende reformjainak, privatizálta a nyugdíjrendszert és a vízszolgáltatást, részben felszámolta a kereskedelmi korlátokat, ösztönözte az exportot, és szabadpiaci gazdaságot épített, amely gyors növekedést és a felületes szemlélő számára valamiféle intézményes stabilitást eredményezett. Elemzők rámutattak, hogy a chilei gazdaság fellendülése, illetve a latin-amerikai átlaghoz képest mért rohamos növekedése korántsem a Pinochet-időszakora, hanem az azt követő demokratikus átmenet idejére tehető.
Pinochet feloszlatta a parlamentet, törvényen kívül helyezte a politikai pártokat és ellenzékiek ezreit mészárolta le és küldte száműzetésbe.
A katonai diktatúra uralma alatt politikai okokból megölt, megkínzott, bebörtönzött emberek számát 40 ezerre becsülik.