A számítások szerint ugyanis a korlátozások öt évvel ez előtti feloldása óta Kubába évente körül belül kétmilliárd dollár értékű árut visznek be a turisták vagy az utazó állampolgárok.
Az újonnan bevezetendő vámszabályokat már csak azért sem fogadta kitörő lelkesedéssel a lakosság, mert a külföldről behozott áruk gyakorlatilag a nagyobb értékű, mondhatnánk “nyugati” fogyasztási cikkek egyetlen beszerzési forrását jelentették.
A képhez az is hozzátartozik, hogy a Kubába vámmentesen bevitt, márkás vagy hamísított ruházati- és elektronikai cikkek csillagászati áron kerültek forgalomba a feketepiacon. A szigetországban tanuló baráti országok diákjai számára például egy-egy guatemalai vagy mexikói piacra tett kiruccanások, amelyek során pólókat, nadrágokat vagy edzőcipőket vittek vissza Kubába, még a 400 dolláros repülőjegy költségeivel számolva is busásan kifizetődő biznisznek számít.
A kritikákkal szemben a kormány álláspontja szerint az előírások szigorítása elsősorban a kiskapukat kihasználó hivatásos csempészek ellen irányul. A BBC Mundo tudósítója szerint tény, hogy a havannai nemzetközi repülőtér csomagszállító szalagján feltűnő áruk sokaságát még egy nagyobb áruházlánc is megirigyelhetné.
Az új előírások értelmében például a korábbi 44 kiló mosószer helyett csak 10-et, 48 melltartó helyett pedig csak 24-et lehet majd bevinni az országba.
A Kubába magánúton kerülő áruk között egyébként több olyan létfontosságú cikk is található, mint a szigetországban gyakorlatilag hozzáférhetetlen autóalkatrészek vagy számítástechnikai cikkek.
Az intézkedések kritikusai arra hívták fel a figyelmet, hogy az új szabályozás elsősorban a kormány által igazgatott állami üzletek malmára hajthatná a vizet, már amennyiben azokban megtalálhatóak lennének a külföldről behozott árúk. Mivel azonban ezen üzletek kínálata szegényes, a bírálók szerint a kormány célja az intézkedésekkel az, hogy a külföldön élő kubaiak, keményen megadóztatott nemzetközi átutalásokon keresztül küldjenek haza pénzt családtagjaik számára.