Enrique Peña Nieto államfő megerősítette, hogy az energiareform biztosítja a PEMEX és a CFE (Szövetségi Villamossági Bizottság) vezető szerepét a szektorban, ugyanakkor olyan új lelőhelyek feltárását is lehetővé teszi, amellyel több és olcsóbb elektromos áramot termelhet majd az ország, csökkentve függését az energiahordozók importjától.
Az elnök arra is rámutatott, hogy az energiareform egyben zöld reform is, hiszen, az új szabályozás előmozdítja az olyan kevésbé szennyező tüzelőanyagok használatát, mint a földgáz valamint nagyobb teret enged a megújuló energiaforrások alkalmazásának.
Pedro Joaquín Coldwell, Mexikó energiaügyi minisztere arról beszélt a szövetségi törvényhozás előtt, hogy a CFE és a PEMEX decentralizációja több szempontból is erősíti a két céget, javít azok termelékenységi mutatóin, ezzel pedig az elvben állami vállalatok versenyképességét is növeli majd.
Tény, hogy a jelenleg esetlen állami óriásként cammogó Pemexnek lényeges infrastruktúra-fejlesztésekre van szüksége és azt sem vitatja a politikai paletta többsége, hogy racionalizálni kell az értékes olaj- és gázkészletek kitermelését, finomítását, szállítását és forgalmazását.
A szállítókapacitás siralmas állapotáról sokat elmond, hogy a finomított olaj közel felét a Pemex kamionokkal szállítja, ami megközelítőleg 12-szer drágább, mintha csövön tenné mindezt. További problémát jelent, hogy a tároló kapacitás is meglehetősen kicsi. Mexikó nagyjából 2 napra elegendő tartalékkal rendelkezik, de sokszor ez a szám pár órára redukálódik.
A Pemex fiskális státuszának rendezésével, valamint termelékenységének felfuttatásával már évtizedek óta próbálkozik a mexikói politika, ez idáig kevés sikerrel.
A mostani reformcsomag kritikusai – tegyük hozzá nem egészen tévesen – azt vetik a PRI és Enrique Peña Nieto szemére, hogy az új törvényhozás technológiai és fenntarthatósági szempontokból meglehetősen idejemúlt alapokra épít, mivel főként a fosszilis energiahordozók kiaknázásának felfuttatásával foglalkozik és háttérbe szorítja a megújuló energiaforrások kihasználását.
A palagáz felszínrehozatalánál használt meglehetősen költséges és környezetkárosító „fracking” módszer a szakértők szerint tovább növelné az amúgy is az egekbe szökő gázárakat, arról nem is beszélve, hogy egy-egy nagyobb gázmező feltárásánál a fracking során használt vízmennyiség akár egy 7-10 milliós város éves vízfogyasztásával megegyező mennyiséget emésztene fel.
Más kritikusok a tapasztalat azt mutatja, hogy Mexikó a hetvenes években felkészült hazai fejlesztőgárdával világszínvonalú olajipari technológiát volt képes előállítani, így nem egészen állja meg a helyét az az állítás sem, hogy az országnak féltetlenül szüksége van a nagy multinacionális energiaóriások know-how-jára.
Enrique Peña Nieto szerint az energiareform legalább kétszázezer új munkahelyet teremtene az országban, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy az olajiparban befektető külföldi cégek általában nem mexikói munkaerőt alkalmaznak, mint ahogy jelenlétük alatt elenyésző mértékben vásárolnak helyi szolgáltatásokat és értelemszerűen bevételeiket sem az országban költik el.
A reformokat ellenzők azt is kifogásolják, hogy a koncessziók helyet a kitermelésből származó nyereségből részesedést kínáló szerződésekről az alkotmánymódosítás értelmében az a kormány dönt majd, amely ez idáig alig tett erőfeszítéseket a Pemex köré az évtizedek során épült korrupt politikai struktúrák felszámolására.