A két órás venezuelai alkotás a spanyolok elleni függetlenségi harc történetét meséli el: a persze azt, hogy hogyan lett egy arisztokratából forradalmár, amely országok egész sorát segítette ki a spanyol gyarmati sorból.
A filmet Venezuelában a Felszabadító születésnapján mutatták be és hamarosan debütál az észak-amerikai mozikban is. Bár a történészeknek vannak megjegyzései a téma kezelését és a film történelmi hűségét illetően, mégis, váthatóan a sztárokkal alaposan megpakolt alkotást sokan meg fogják nézni északon is. Minden esetre Venezulában két héttel a bemutató után máris a legtöbbek által megtekintett filmje az idei évnek. A hölgyek közül nem egy nyilatkozta a film megtekintése után, hogy újra ,,szerelembe esett Bolivárral” és nem csak azért, mert a legsármosabb venéz színész, Edgar Ramirez alakítja a címszerepet.
,, Nagyon jó, hogy úgy mutatja be Bolivárt, mint egy hétköznapi embert, nem misztikus magasságokba emelve, nem úgy, mint egy istent” – vélik a film nézői. Bolivar személye, amelyet sikeresen összekapcsolt a néhai Hugo Chávez saját politikai rendszerével, éppen ezért is számíthat nagy érdeklődésre az országon belül és persze külföldön is.
A film rendezője a dél-amerikai ,,George Washington” életét igen szabadon értelmezi és a történelmi tényeket is ejti egy-egy jól sikerült jelenelt érdekében, miközben átvezeti a nézőt a gyermek Bolivártól egészen a Felszabadító haláláig ezen a gazdag életúton.
Ami a történészeket a legjobban sérti, az az a jelenlet, amikor Bolivar hatalmának a teljében gyilkosság áldozata lesz. A történészek viszont úgy tartják, hogy Bolivár halálát tüdőbaj okozta és amikor ez 47 évesen végzett vele, már régen nem volt hatalmának csúcsán, az egységes Latin-Amerika gondolata pedig éppen feledésbe merült.
A gyilkossági variációnak a legnagyobb híve Chávez volt, aki egészen addig elment, hogy exjhumáltatta Bolivar holttestét, hogy a gyilkossági teóriát bebizonyíthassa. Nem sok sikerrel.
Alberto Arvelo rendező (foto) viszont azt mondja a saját verziójának a védelmében, hogy Bolivar a saját ügyének a mártírja volt. ,,Mi művészek vagyunk és nem történészek, vagyis mi úgy magyarázzuk a tényeket, ahogyan azokat látjuk” – nyilatkozta a számtalan bírálatra válaszul a rendező.