A könyv alapötlete hajnali négykor született Mexikóváros utcáin, amikor is az író egy hosszú éjszaka után elbűvölten figyelte, ahogy egy utcai taco árus páratlan precizitással másodpercek alatt szolgálta ki tésztába csavart finomságokkal a hosszú sorokban kígyózó éhes klienseit.
A hajnali tacóevés nyomán Holtz úgy döntött, hogy könyv formájában állít emléket az ínycsiklandó mexikói ételnek. Így készült el a “La Tacopedia”, amely mű a népszerű fogás eredetéről, elkészítésnek titkairól és az tésztába csavart csodát az utcákon áruló mobil vendéglátósokról szól.
A kiadvány 16 különféle tacót mutat be, amelyek Mexikó-szerte más és más formában, ízben és alakban kerülnek a vendégek asztalára vagy éppen kezébe. A kézikönyvet jó érzékkel “tacografiának” keresztelték, mivel egy olyan illusztrált gasztro-térképről van szó, amely tájegységenként mutatja be a mexikói konyha gazdag változatosságát.
Az Alejandro Escalantével közösen kiadott La Tacopédiát egyébként, mint a legjobb latin-amerikai szakácskönyvet tartja számon a nemzetközi Gourmand egyesület.
Taco pedig a hivatalos 16 változaton felül akad vagy ezerféle. Van amelyikbe krumplit töltenek, némelyikbe húst, esetleg rántott marhaszeletet t9ktebej, vannak olyanok, amik a kebabra hasonlítanak, megint másokat szószokkal ízesítenek és gőzölik őket. Sőt tacot lehet halból, rákból, kagylóból, homárból, agyvelőből, szemgolyóból (!) és még sült szöcskéből, azaz chinchulinból is gyártani. Minden csak kreativitás kérdése é gusztus kérdése. Minden bizonnyal a marhaszemből készült tacó azért nem hasíthatott magának túl széles piaci szegmenst.
A könyv részletesen taglalja a taco gyártásának fortélyait, sőt még annak fogyasztására is ad néhány jó tanácsot. Nem meglepő módon, a “megfog, beleharap, megrág, lenyel”-eljárás a taco esetében is kiválóan alkalmazható.