A továbbiakban ezt a 10 metropoliszt mutatjuk be és arra keresünk rövid, de lényegre törő választ, hogy vajon miért lett a szép Újvilág bolygónk egyik legveszélyesebb helye?
A top 10-es listát a jamaikai Kingston nyitja, ahol 100 000 lakosból 50,3 fő esik évente gyilkosság áldozatául. Az ENSZ statisztikái csak a “törvénytelenül, szándékosan elkövetett emberölést” tekintik gyilkosságnak, ilyen esetekből pedig Jamaicában az utolsó, 2011-es adatok szerint 328-at regisztráltak, amely egyébként jelentős csökkentést mutat a korábbi időszakok statisztikáihoz képest.
A kilencedik helyen a közismerten veszélyes, bandaháborúktól sújtott San Salvador végzett, ahol 2012-ben 52,5 áldozat jutott 100 000 állampolgárra. A Mara Salvatrucha és a Calle 18 között kötött ugya tűzszünet ugyan 10 éves átlagban a legalacsonyabb szintre, azaz napi 5 gyilkosságra csökkentette a szándékos emberölések számát, azonban az elmúlt hónapokban az országban a “bíztató” tendencia ellenére kétszer annyian estek gyilkosság áldozatául, mint a tavalyi év hasonló időszakában.
Nyolcadikként Panamaváros került fel a listára (53.1 áldozat/ 100 000 lakos), ahol az erőszakos emberölések száma 2007-ben indult növekedésnek, majd 2009-ben kulminált évi 800 gyilkossággal, végül 2010-óta ismét csökkent az áldozatok száma. Panamát az Egyesült Államok tengerentúli biztonsági hatóságai egy “viszonylagosan biztonságos országként” említik.
A hetedik helyen a dél-afrikai Fokvárost találjuk, ahol 59,9 gyilkosságot jut 100 000 lakosra. A városban felállított 60 rendőrségi körzet közül 10-ben követik el a gyilkosságok kétharmadát. Annak ellenére, hogy Dél-Afrika időről időre bekerül a nem éppen prominens első “tíz legveszélyesebb klubjába”, az országban a kilencvenes évek közepe óta szinte pontosan a felére csökkent a gyilkosságok száma.
Dél-Afrika után a közeli Lestho és Masura városa következik 6-ként (61,9 gyilkosság/ 100 000 lakos), ahol a rendkívül magas munkanélküliségi ráta, a szomszédban vendégmunkásként dolgozó bányászok bérének folyamatos csökkenését tartják a szakértők az erőszak egyik fő kiváltó okának.
Az ötödik Honduras és Tegucigalpa, ahol 100 000 lakosból 102,2 ember esik gyilkosság áldozatául. Honduras tartja egyébként ilyen téren az országok közötti negatív rekordot, ugyanis a közép-amerikai államban évente minden 100 000 lakosra 90,4 gyilkosság jut, a fővárosban pedig évente 1175 szándékos emberölést regisztráltak 2011-ben.
A dobogóról éppen csak lemaradt Belize (105,1 gyilkosság/ 100 000 fő), amely országos szinten a világon a harmadik legmagasabb gyilkossági rátát mutatja. A volt brit gyarmat fővárosát lassan a káoszba taszítják a bandaháborúk.
A harmadik legveszélyesebb ország a világon Guatemalaváros, ahol 2012-ben heti 99,5 gyilkosságot követtek el. A közép-amerikai országban minden 100 000 lakosból 116,6 esik szándékos emberölés áldozatául. Az erőszak fő okaiként a nagy társadalmi egyenlőtlenséget, a drogkereskedelmet és a helyi rendfenntartók alacsony képzettségi fokát, és még alacsonyabb fizetéseit említik a szakértők a több mint 30 éves polgárháború sötét örökségét nyögő Guatemalában.
A második helyen Venezuelát és Caracast találjuk, ahol 2009-ben 122 gyilkosságot regisztráltak minden 100 000 lakos után. A legrosszabb mutatókkal a szegény külvárosi negyedek rendelkeznek, ahol az emberölés a bevett napi rutin részét képezi és ahova rendőrség sem teszi be a lábát. Ugyan a hivatalos statisztikák nem hozzáférhetőek, a felmérések szerint évente 24 000 embert ölnek meg a városban.
Az első helyen egy kevéssé ismert apró szigetország, Saint Kitts és Nevis fővárosa, Basseterre végzett, ahol az amúgy is alacsony számú, 12 920 fős lakosságára 17 gyilkosság jutott 2011-ben, ami 100 000 fős viszonylatban 131,6 főt jelent.
Arra választ keresve, hogy vajon mi áll a Latin-Amerikában igen magas gyilkossági statisztikák hátterében, több szempontot is érdemes figyelme venni. Annak ellenére, hogy számos tanulmány a kábítószer-kereskedelmet, illetve a bandaháborúkat jelöli meg az erőszak elharapódzásának fő okaként, a helyzet nem ilyen egyszerű.
Latin-Amerika társadalmi békéjét elsősorban a rendkívül magas társadalmi különbségek veszélyeztetik, hiszen sok országban a jövedelemolló az szubszaharai Afrika országainál is szélesebbre nyílt az elmúlt évek során. Röviden, a térségben rendkívül szegény néprétegek tömegei élnek együtt a csekély számú, ám hihetetlenül gazdag elittel, amely veszélyes társadalmi feszültségeket gerjeszt.
Már-már bevett szokásnak tekinthető Latin-Amerika minden bajáért az Egyesült Államokat hibáztatni, ám jelen esetben tény, hogy északról lőfegyverek szinte korlátlan mennyise áramlik délre, ahol a fegyvertartást szabályozó törvényeket lehetetlen betartatni. Például a Jamaicában lelfoglalt lőfegyverek döntő többségét Floridából importálták, a helyzet pedig a 2004 szövetségi fegyverexport tiltásának feloldását követően csak romlott. A politicalviolanceataglance.org portál adatai szerint az említett törvény hatályok kívül helyezése Mexikóban az elkövetett gyilkosságok 16,4%-os emelkedését okozta 2004 és 2008 között.
Ezen felül a latin-amerikai társadalmak általában nagyszámú fiatal lakossággal és nagyon alacsony színvonalú közoktatási rendszerrel, valamint csapnivalóan működő igazságszolgáltatással rendelkeznek.
Így tehát nem meglepő, hogy a társadalmi háló felbomlása, a bandaháborúk, a közintézmények és az igazságszolgáltatás működésének alacsony hatásfoka és a magas társadalmi egyenlőtlenségek az erőszakos bűncselekmények ideális táptalajául szolgálnak.
A helyzetre a megoldást az okok (intézményesült egyenlőtlenség, kiélezett társadalmi feszültségek), az eszközök ( illegális fegyverkereskedelem) és az erőszak működési elvének ( társadalmi helyzetből és a permanens ellentétekből fakadó erőszak, pl. bandaháborúk) pontos felderítése és korrigálása, valamint megszüntetése jelentheti.
Viszonyításképpen egyébként Európában az albániai Tirana a legtöbb gyilkosságot regisztráló város ( 6,7 áldozat/100 000 fő), a legbiztonságosabbnak pedig Liechtenstein fővárosa, Vaduz, a máltai La Valletta és Monte Carlo számít, ahol az elmúlt évben nem követtek el egy emberölést sem. Magyarországon 100 000 főre 1,33 gyilkosság jutott a 2010-es adatok szerint.