Az USA Nemzeti Második Világháborús Múzeumának adatai szerint mintegy 250-500 000 spanyolajkú katona teljesített szolgálatot a második nagy világégés alatt az USA különböző haderőnemeiben, ami azt jelenti, hogy latinok képezték az állomány 2,3%-4,8%-át. A pontos számok azért nem ismeretesek, mert az afro- és ázsiai amerikaiakkal szemben a hispánókat a fehérekkel egy kalap alá vették a statisztikák készítésekor.
A latinok ott voltak 70 éve a normandiai partoknál is, ahol a közlegényektől a nővérekig szinte minden beosztásban szolgáltak spanyol ajkú katonák. A Normandiai partraszállás napjaiban, valamint az azt követő harcokban a legmagasabb rangú latin-amerikai származású katona Elwood Richard “Pete” Quesada vezérőrnagy volt, aki a 9. Légi hadsereg kötelékében a modern harcászati repülő doktrína kidolgozásának úttörője volt.
Quesada és alakulata oroszlánrészt vállalt a D-napot megelőző hadműveletekben, illetve a 9. Légi hadsereg P-38-as gépei is biztosították a levegőből június 6-án a partraszállást. Június 6-a után alig 10 nappal az egység néhány százada Franciaországba települt, megerősítendő a normandiai hídfőt, ahol a Quesada által tökéletesített közvetlen légi támogató harceljárást alkalmazó pilóták komoly szerepet vállaltak a Falaise-Argentan katlan felszámolásában. 1944 nyarán szintén Quesada vezényelte a normandiai kitörésben, a Kobra-hadműveletben tevékenykedő vadászbombázókat.
Quesada 1951-ben szerelt le a légierőtől miután néhány kivételt leszámítva szinte minden érdemrendet és kitüntetést megkapott. Később dolgozott a Lockheed repülőgépgyár igazgatójaként és nem utolsósorban megvásárolta a Washington Senators baseball csapatot, amely később Texas Rangersként vált ismertté.
A normandiai latin hősök között szintén említést érdemel zenész családból származó, mélyen katolikus Garcia A Saragosa, akit hadosztályával rögtön az első hullámban partraszálló utászok és mérnökök után léptek francia földre.
“Itt az ideje, hogy elkezdjenek imádkozni” – szolgált jó tanáccsal Saragosa századosa, amikor a kétéltű járművek a La Manche Csatorna szürkés vizén megindultak sziklás francia fövény felé.
“Minket a második hullámban tettek partra. Borzalmas volt, fedezék híján a német elhárító tűzben vártuk, hogy az utászok rést nyissanak az akadályokon, egy mesterlövész golyója alig pár centivel kerülte el a fejemet” – emlékszik Saragosa, aki egy karcolás nélkül túlélte a háborút és 5 bronz csillaggal tüntették ki mielőtt leszerelt volna.
José M. López a partraszállás másnapján, éppen 70 éve érkezett egy csapatszállítón Normandiába a 23 Gyalogezred katonáival. A normandiai eseményekre emlékezve a López szűkszavúan csak annyit jegyzett meg, hogy : “Peleamos muy fuerte”, azaz nagyon keményen harcoltunk.
Később Lopez az Ardenneki csatában egyedül több száz német katona rohamát verte vissza, amely tettéért megkapta a híres Medal of Honor-t, az USA legmagasabb katonai kitüntetését, majd Mexikóban Camacho elnöktől annak mexikói megfelelőjét, a Condecoración del Mérito Militart. José M. Lópeznek egyébként a Texasi Brownsville-ben szobrot is állítottak.
A fent említett latin-amerikai származású katonákhoz hasonlóan több ezer spanyolajkú egyenruhás vett részt a normandiai partraszállásban és persze a második világháborúban, amely akárcsak az afro amerikaiak, a latin közösség történetében is fordulópontot jelentett.
A háborút megjárt veteránok az USA-ba hazatérve azzal szembesültek, hogy bőrszínük vagy vezetéknevük miatt továbbra is másodrendű állampolgárokként kezelik őket, ami sokukat arra sarkalt, hogy aktív politikai vagy társadalmi szerepet vállaljanak és békés eszközökkel harcoljanak szabadságjogaikért.