“Nem volt egyszerű döntés” – mondta Marcos a mexikói Chiapas állam La Realidad községében tartott zapatista megemlékezésén. Marcos szerint azonban az EZLN-nek haladnia kell a korral, és a szervezet az elmúlt években kinevelt egy olyan új vezetői réteget, akik képesek lesznek a jelen és a jövő kihívásainak megfelelően irányítani a zapatista mozgalmat.
Azokra a híresztelésekre reagálva, amelyek szerint Marcos beteg, netalán halott lett volna, a parancsnok annyit mondott: “nem vagyok beteg és mint látják nem is haltam meg, ilyen híreket pusztán azért terjesztettünk, mert annak akkor nyomós oka volt” – az azonban nem derült ki, hogy pontosan milyen nyomós okokra célzott a zapatisták volt parancsnoka.
Tény, hogy Marcos az elmúlt években nem sokat hallatott magáról, ám, ahogy azt a parancsnok is jelezte, a sí maszkos, pipázó figurának inkább propaganda szempontból volt jelentősége, amikor 1994 január 1-én a zapatisták a először léptek a nyilvánosság elé.
“Az ikont a zapatisták keltették életre, és most ők is vonják ki a közszereplésből” – folytatta Marcos, akiről már 2013 elejétől kezdve sejteni lehetett, hogy visszavonul, amikor is Subcomandante Moisés néven új szóvivőt és vezetőt választott az EZLN.
Bár 1995-ben a mexikói kormány Rafael Sabstián Guillén Vicenteként, a mexikói UAM egyetem professzoraként azonosította az egykori gerillát, Marcos személyazonosságát és múltját mind a mai napig homály fedi, akárcsak a volt parancsnok jövőjét.
A latin-amerikai baloldali felkelő csoportok örökségére építő EZLN a nyilvánosság előtt 1994-ben vált ismerté, mint a mexikói állam atrocitásai ellen szerveződő vidéki, őslakos civil ellenállási mozgalom. A zapatisták következetesen elutasítanak mindenféle rájuk aggatott politikai jelzőt, önmagukat “alter-globalizációs, anti-neoliberális” társadalmi mozgalomként emlegetik.
Miután 1994-ben a Mexikó a hadsereget vezényelte Chiapasba az EZLN leverésére egy rövid, de véres fegyveres konfliktus után a gerillák egy addig példanélküli internetes és sajtókampánnyal megtámogatott békés ellenállást szerveztek, amely során nemzetközi szerveztek sokasága állt a zapatisák ügye mellé, akik végül a kormány segítsége nélkül, külföldi NGO-ok támogatásával részben megvalósították elképzeléseiket Chiapasban.
A EZLN erőfeszítéseit dicséri, hogy a “forradalmi törvényhozás” gyümölcseként a zapatista közösségek nagyot léptek előre a nők egyenjogúsága, a környezettudatos gazdálkodás, a közoktatás és az őslakosok jogainak védelme terén.