Az úgynevezett gumikatonákat a brazil kormány a második világháború idején küldte dolgozni az ültetvényekre az Egyesült Államokkal kötött megállapodás értelmében.
Az amerikai-brazil egyezmény azután született, hogy Japán 1941-ben elfoglalta Malajziát, és emiatt akadozni kezdett a szövetségesek gumiutánpótlása.
A munkakörülmények az Amazonas-vidéki kaucsukfa-ültetvényeken különösen embert próbálóak voltak, az ott dolgozók közül körülbelül 20 ezren haltak meg, sokan maláriában.
Arlindo Chinaglia parlamenti alelnök méltányossági minimumnak nevezte a kártérítéssel kapcsolatos törvény elfogadását. A jogszabály értelmében átszámítva egyenként csaknem 2,5 millió forintot fizetnek a még életben lévő 6 ezer egykori munkásnak, akik ma már 80 évesek vagy annál idősebbek.
Az elhunyt gumikatonák összesen 7 ezer hozzátartozója is jogosult az egyszeri kártérítésre. Az ígért összeget még év végéig megkapják az érintettek.
Anibal Diniz szenátor szerint a gumiültetvények egykori dolgozói ugyanúgy nemzeti hősök mint a sokkal ismertebb brazil expedíciós erők kötelékében Európában szolgálatot teljesítő 25 700 katona.