1956-ban ment el a család Németországba. Az akkor 8 éves Lacika itthon csellózott, valahol vidéken. Pár éve Budapesten járt, – magas hazai kitüntetést kapott zenei munkássága és oktatói tevékenysége elismeréseként -, és napokig jártuk a várost hátha felismer egy ismerős helyszínt, egy épületet, egy villamos vonalat, egy cukrászdát. Semmi. Pedig úgy emlékezett, hogy akkor feljöttek Pestre és innen teherautóval indultak neki a nagyvilágnak. Később kutattunk az adatai alapján, ugyancsak semmi. Útlevelében mindig úgy szerepelt a születési hely, hogy Belgrád, ám ezt annak tudta be, hogy Jugoszlávián keresztül hagyták el az országot és a német befogadó táborban az új okmányok kiállításánál az egész család ezt diktálta be. Nem voltunk szerencsések az interneten sem. Fráterekből van több ezer, a Svájcban élőknek még klubjuk is van, csak éppen az ő szüleiről nem akart tudni senki.
László Németországban folytatta a csellózást. Annyira tehetségesnek bizonyult, hogy egy évig Pablo Casals foglalkozott vele, aztán meghívta magához a cselló ma is élő idős legendája, Starker János. Amerikába ment, először Starker tanítványa volt, majd tanársegéde, végül egyetemi tanárként oktatta a cselló művészetét. Közben járta a világot és koncertezett, gyűjtötte az elismeréseket a spanyol királytól kezdve a francia becsületrendig. A családban ellenben komoly törést okozott az emigráció. Édesapja élete végéig nem barátkozott meg ezzel a lépéssel, így aztán otthon nem volt szabad Magyarországról beszélni. Kisebbfajta csoda, hogy László ma is jól beszél magyarul, két fivére egyáltalán nem beszéli az anyanyelvét. 1976-ban Mexikóba ment koncertezni, ugyanis Starker megbetegedett és az előre beharangozott programot csak ő tudta eljátszani. A koncert után odament hozzá egy elegáns úr, aki átadta a névjegyét és megkérdezte tőle van-e kedve csellót tanítani Mexikóban. Ő természetesen nemet mondott, mert sietett haza, de egy évvel később, amikor már mostani mexikói felesége miatt koncertezett az országban, elővette a névjegyet. Mexikó Állam kormányzójáé volt. Rövid idő múlva következett a házasság Csellivel, aki szintén zenész, megszületett két fia és megszületett a Konzervatórium. Ahol ma 857 diák tanul 115 tanár irányításával. Az oktatás európai stílusban zajlik, ennek köszönhetően egyre több tehetséges zenész kerül ki az iskolából, sorra nyerik a díjakat. László pedig történelmet, de legalábbis zenetörténetet írt Mexikóban, ahol óriási tisztelet övezi a nagy tudású művészt és a szerény, szimpatikus magyar származású embert. Ma is koncertezik, sokat jár Amerikába, csak itthon nem lépett még fel soha. Talán majd egyszer…
És hogyan tudta meg, hogy hol született? Nos, amikor már fél Magyarország ezt kutatta minden eredmény nélkül, akkor egy new yorki koncerten úgy három éve odament hozzá egy idős magyar úr, aki bemutatkozott, majd megkérdezte: ugye fiam te ennek és ennek a gyereke vagy? S lőn. László kapott egy városnevet, azonnal telefonált, majd két hét múlva megkapta az anyakönyvi kivonatát. Amiben ez szerepelt: 1948. június 13. Nagybecskerek, Szerbia, Vajdaság. A kép összeállt.
{youtube}zqDld4Zjn_s{/youtube}