Guevara szociális érzékenysége már fiatal korában megmutatkozott – önéletrajzírói szerint ezért is kezdett el orvosi tanulmányokat folytatni, később, amikor Alberto Granadosszal motorbiciklin járta be a kontinenst, csak elmélyült azon meggyőződése, hogy Latin-Amerika szinte gyarmati függésben tartott népeinek fegyveres úton kell kivívniuk függetlenségüket.
Che sorsa 1954-ben fonódott össze Kubával, amikor Mexikóban megismerkedett a Castro testvérekkel és Kubai Forradalmat később kirobbantó maroknyi gerillával, akikkel együtt 1956-ban a Granma fedélzetén átszelték a Mexikói öblöt, hogy Playa Las Coloradasnál partra szálljanak a Batista elnyomó diktatúráját nyögő szigetországban.
A forradalom győzelmét követően Che a Kubai Központi Bank elnöke lett, valamint az iparügyi tárca élére került. Egy anekdota szerint a bankigazgatói kinevezése egy apró félreértésnek köszönhető. Történt ugyanis, hogy Fidel egy értekezleten bankvezért keresve megkérdezte a résztvevőktől hogy ki “economista” azaz közgazdász a társaságban. Guevara azonban úgy hallotta, hogy azt kérdezték ki “comunista”, így habozás nélkül jelentkezett.
Annak ellenére, hogy számtalan – nem egészen megalapozatlan – kritikával illeték a pénzintézet és az ipari tárca élén végzett tevékenységét, egy biztos, Guevara koherens forradalmárként gyakran maga is beállt a gyári munkások közé és nem igen tűrte, hogy személyével kivételezzenek. A Comandante az interjút kérő újságírókat is gyakran kemény fizikai munkára fogta, ha éppen gyárlátogatás közben kereste a sajtó. Sok esetben nem is adott interjút, mondván, hogy bármelyik gyári munkás vélemény legalább olyan fontos mint az övé, kérdezzék csak a többi melóst a firkászok ha a forradalomról akarnak tudósítani.
Kalandvágyó természete azonban nem hagyta sokáig egy helyben ülni, 1965-ben kubai önkénteseivel Laurent Desiré Kabila marxista Simba csapatait támogatva próbálta exportálni a forradalmat – ami Kongóban sem járt átütő sikerrel.
{youtube}uc-uxrIqaD8{/youtube}
A barett sapkás, szókimondó, megalkuvást nem tűrő Che-t a rossz nyelvek szerint nem véletlenül nem tartóztatta Fidel amikor 1966-ban titokban Bolíviába utazott, hogy kubai mintára forradalmat robbantson Barrientos diktátor rezsimje ellen. Számos történész osztja azt a nézetet mi szerint Guevara növekvő népszerűsége a hatvanas évek végére egyre kényelmetlenebbé vált a kubai kormány számára. A Che személyét annyi legenda övezi, hogy kutató legyen a talpán aki minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy valójában mi is történt Fidel és Guevara között 1966-ban.
{youtube}HjwqeLkuBQY{/youtube}
A bolíviai akció katonai szempontból teljes kudarcba fulladt, a helyi kommunista párt elfordult a gerilláktól – a spanyolul alig beszélő, a politikáról mit sem tudó vidéki őslakosok pedig nem sok különbséget láttak a többnyire külföldi forradalmárok és a likvidálásukra küldött katonák között. Guevarát és csapatát az Egyesült Államok támogatását élvező bolíviai hadsereg speciális alakulatai Quebrada del Churónál bekerítették, Guevara pedig 1967 október 7-én fogságba esett. Két nappal később Barrientos személyes utasítására Ernesto Che Guevarát Mario Terán közlegénynek kellett kivégeznie.
Terán egy évekkel későbbi interjúban úgy nyilatkozott, hogy mivel habozott meghúzni a ravaszt, Guevara kimért hangon csak annyit mondott a halára vált katonának, hogy “nyugodjon meg és célozzon pontosan mert egy férfit fog megölni”. A sors különös fintora, hogy az időközben megvakult Terán szeme világát 2007-ben éppen kubai orvosok adták vissza, egy Bolíviában szervezet orvos misszió keretében.
Guevara halálával sem a CIA sem Barrientos nem ért célt, mivel a forradalmár arcképét mind a mai napig Latin-Amerikától Palesztinán át Európáig zászlójukra tűzik baloldali mozgalmak. Személye számtalan verset, irodalmi művet és dalt inspirált. Che Guevara egyike volt azon kevés forradalmároknak, akik életük végig kitartottak ideológiai meggyőződéseik mellett, bár kétség kívül pályafutása során jópár kivégzésre is parancsot adott, ellentétben a kubai forradalom sokkal békésebb alakjával, Camilo Cienfuegosszal.
Guevara eredeti bolíviai naplójából Moldova György “A napló” címmel írt nagysikerű könyvet. A Che egyébként többször is megfordult hazánkban hol titokban, hol hivatalosan, egyik látogatásáról korabeli filmfelvétel is készült.