S éppen a Garibaldi tér szívében, azon a sarkon, ahol a két legnevesebb mariachi, José Alfredo Jiménez és Chavela Vargas annyiszor énekeltek és legalább annyiszor öntöttek legendásan a garatra. Az Escuela de Mariachi Ollín Yoliztli – ahogyan nevezik -ugyan már egy éve működik, de a hatóságok addig vártak a hivatalos megnyitóval, amíg a diákok első csoportja nem kapta meg a végzettségéről szóló oklevelet. S soha nem fogjuk kitalálni hogyan neveznek egy végzett mariachit? Nos a bizonyítványban az áll, hogy ,, technikusi szintű professzionális zenei előadó” – vagyis mariachi. Az első, most végzett évfolyamon 20 fő kapott oklevelet – 18 és 35 évesek, vegyesen nők és férfiak. A végzősök az oklevél megszerzésekor érzett örömükben kiállltak a térre és elénekelték az ott jól ismert Guadalupe Trigo dalt: Mi ciudad (az én városom).
{youtube}NFBaEzDRiTM{/youtube}
Az iskolában a zenei előadásmódot és a zeneszerzést egyaránt tanítják, de megtanítják a diákokat a hallás utáni zenélésre is – ahogyan azt egy igazi mariachi csinálja. Spontán dalol és előadása közben formálódik a zeneszám. Az intézmény igazgatója elismeri, hogy egy kicsit elkéstek a tanoda megnyitásával, hiszen külföldön már jó ideje működnek mariachi oktatóhelyek, csak éppen ott nem volt, ahol a legkézenfekvőbb lett volna: Mexikóban. A kutatások szerint a legnépszerűbbek a mariachik Japánban és Kolumbiában.
Így például utána nézünk a dolognak, akkor meg kell állapítanunk, hogy az Egyesült Államokban 300 mariachi központ működik – már a hatvanas években ismerték Amerika-szerte ezeken a tipikusan mexikói zenészeket. Az, hogy egy nép igen fontos kulturális gyökereiről van szó, még az UNESCO is elismerte, amikor 2011-ben felvette az emberiség kulturális örökségeinek listájára a mexikói mariachit.