Mexikóról, csakúgy mint bármelyik latin-amerikai országról aligha a befagyott tavak, és az azon korcsolyázó fiatalok jutnak az ember eszébe. Éppen ezért annyira talán nem is meglepő, hogy a világ első számú „téli” csapatsportja, a jéghoki ezen a földrészen gyakorlatilag sehol nincs jelen szinte semmilyen formában, annak ellenére, hogy a Föld néhány országában – elég csak az őshaza Kanadára, vagy Európából Finnországra gondolni – a labdarúgást és minden mást megelőzve a legnépszerűbb játéknak számít. Kivételt ez alól egyértelműen Mexikó képez, amit már első ránézésre sem bizonyít jobban semmi, mint hogy az USA déli szomszédja a Nemzetközi Jégkorong Szövetség egyetlen aktív latin-amerikai tagja. A több mint százmilliós ország 1985-ben került az IIHF kötelékébe, és a játék minimális elterjedéséhez minden bizonnyal hatalmas köze van a már említett két észak-amerikai ország közelségének.
A zöld-fehér-pirosban játszó csapat 2000 óta vesz részt a világbajnoki sorozatban, ami a csapatsportok közül egyedüliként inkább egy ligarendszerhez hasonlatos. A szövetség a válogatottakat egymás alá sorolt divíziókban méretteti meg évről évre, az adott csoportot megnyerő válogatott – az aranyérem mellett – a soron következő évben egy szinttel feljebb szerepelhet, míg az utolsó helyezett kiesik az adott osztályból. Ez a szisztéma a hokiban meglévő hatalmas játékerőbeli különbségek miatt hasznos, mivel így az igen alacsonyan jegyzett gárdákat – a mexikói is ilyen – is lehetőség van éles helyzetben, rendre hasonló erősségű válogatottakkal versenyeztetni.
Mexikó a hazai rendezésű 2005-ös mexikóvárosi vb-n nyerte meg első ízben a divízió III (az akkori negyedik vonal) küzdelmeit, és azóta megszakítás nélkül biztos tagja a divízió II mezőnyének, onnan feljebb lépni azonban még sosem volt egy fikarcnyi esélye sem. Időközben a divíziók létszámának megfelezésével a gyakorlatban már ötödosztályúnak számítanak, holott a világranglistás helyezésük nem romlott, így a csapat idén annak reményében utazhatott a Fekete-tenger partjára, hogy a divízió II B csoportjából annak A jelű mezőnyéhez csatlakozzon, habár erre idén sem ők számítottak esélyesnek. Csak érzékeltetésképp, Magyarország válogatottja három szinttel feljebb, a divízió I A csoportjában teszi évek óta ugyanezt, azzal a céllal, hogy a világ élvonalába kerüljön. A torna első négy mérkőzésén Mexikó a házigazda törököket (6-4), valamint a kínaiakat (5-0) is legyőzte, míg Bulgáriánál hosszabbításban bizonyult jobbnak (8-7), és csak Új-Zéland gárdájától szenvedett vereséget (2-4), amivel már bőven teljesítette a tőle elvárhatót sőt, igazából csak a többi eredmény alakulásának volt köszönhető, hogy az utolsó játéknapra már nem maradt esélye a vb megnyerésére. Itt is sikerült azonban 4-3-ra legyőznie az addigra már feljutó izraeli válogatottat, így a megszerzett 11 ponttal még szerencsétlennek is mondhatja magát, hogy az a bizonyos bronzérem nem ezüst lett, mivel csak egy ponttal maradt el az első két helyezett mögött. A helyezéstől függetlenül persze ez példaértékű teljesítmény, Mexikó lényegében először volt olyan helyzetben, hogy bele tudjon szólni a följutásért zajló küzdelembe, és jövőre ismét hasonló eséllyel teheti ezt, Törökország, Kína, Új-Zéland, valamint a divízió III-ból feljutott Dél-Afrika, illetve a „fentről” érkező Spanyolország társaságában. A lassú, de egyenletes fejlődésben része van a félprofi elsőosztályú mexikói hokiliga megteremtésének is, amely 2010-ben indult útjára az Észak-Amerikában használatos draftrendszer (játékospiaci szisztéma) kíséretében olyan stílusos nevű klubcsapatok szereplésével, mint a Mayan Astronomers, a Teotihuacan Priests, az Aztec Eagle Warriors és a Zapotec Totems. A válogatott idei huszonkettes keretének valamennyi játékosát ez a négy gárda adta, leszámítva a ligán kívüli Puebla Talaverosból érkező Brian Arroyot, aki kilenc szerzett góljával a vb gólkirálya lett, valamint a torna legjobb támadójának is megválasztották. Ő – honfitársaihoz képest – kiemelkedő légiós múlttal rendelkezik, mivel korábban Ukrajna és Észtország mellett a finn harmadosztályban is hokizott. A szövetségi kapitány Diego de la Garma munkáját, a 73 éves kanadai szakember, George Kingston segíti, aki edzőként korábban az NHL-ben is tevékenykedett.
Végül ismét csak szemléltetés céljából, Magyarország jelenleg 19. a világranglistán, míg Mexikó ezen eredményével a 37. (jelenleg összesen 48 nemzet versenyez a különböző szinteken). Egy feltételezett éles mérkőzésen minden bizonnyal két számjegyű eredménnyel vernénk meg a derék sombrerosokat, míg mi jó eséllyel – mint arra nemrégiben akadt is példa – ugyanennyit kapnánk Kanadától. Néhány évet tehát még biztosan várni kell, hogy a zöldek nagyvilágbajnokságon szerepeljenek…