Mintegy száz diák él itt, sátraik a különböző etnikumoknak megfelelőek helyezkednek el a területen, de az oktatási terület közös, a kampusz közepén. A húsz törzset képviselő tanulókra komoly feladat vár: megőrizni identitásukat, megtanulni a szomszédos ,,ellenséges” törzsekkel való kommunikációt és hozzászokni ahhoz, hogy az egyenjogú diákok között lányok is vannak. Igaz, csak öten – ők együt laknak, etnikai hovatartozás figyelembe vétele nélkül. A nők sorsa könnyűvé teszi a közös hang megtalálását.
A indián egyetem nemcsak területiileg más és földrajzilag fekszik távol Venezuela egyéb oktatási központjaitól: kifejezetten az indián etnikumok részére épült. Célja is sajátosan indián-irányultságú: az egyes törzsek közötti ellentétek felszámolása egymás megismerésének útján és az indián kultúra, mitológia, szokásvilág életben tartása: mindaz, ami a tudatos fennmaradáshoz kell. S persze komoly szerepet kap az oktatásban az indiánok jogainak ismerete és a jogok képviseletének elsajátítása.
A három nagy törzs, a Yekwana, a Pemon és a Yanomami együtt él itt a kicsikkel és az iskolai oktatás után minden diák saját közösségében élheti helyi szokásait. De ellátogathatnak egymáshoz, megismerik a másik életformáját, hitvilágát, konyháját – olyan lépések, amelyeket még soha nem tettek meg. A közösségek számára – mint mondják – a 24. órában jött a lehetőség a tanulásra és ezzelegyüt a fennmaradásra: így identitásvesztés nélkül tudnak okulni és azok a diákok, akik itt együtt tanulnak, aligha fognak fegyvert egymás ellen – nem lehet többé felheccelni őket a szomszédok ellen.
Igaz, az indián lakosság mindössze az egész venéz népesség 2 százalékát alkotja, kulturájuk védelme mégis fontossá vált és ezért hozták létre az indián egyetemet. Az indián nyelvek a spanyol mellett az ország hivatalosan elismert nyelvei 1999 óta.
Az egyetemet a törzsek vezetői szervezték meg a velük hosszú évek óta együtt élő és dolgozó jezsuita papok segítségével. Helyileg ott van a kampusz, ahonnan majd minden törzs elérhető – mégis a diákok egy része a szemeszter elején napokat is késik, a ,,közlekedési” nehézségek miatt: jelenleg még nem minden törzs képviselteti magát az országban élő 30-ból, de remélik, hogy ez változni fog. Sok fiatal életében először itt lát más törzsből való embert.
A diákokat a törzs választja ki és küldi okulni, négy év múlva ők lesznek törzseikben a vezetők: nem a megszokott tárgyakat tanulják, hanem az indián kulturák tudásvilágát mélyítik el. Szabadidejükben a diákok egy része öregeik történeteit jegyzi le – a utókor számára.
Jelenleg azonban a központi támogatások nélkül nehezen maradnak fenn: a törzsek most azért harcolnak, hogy az indián egyetem bekerüljön az elismert oktatási formák közé és résesüljön az oktatási alapból. Eddig ugyanis főként civil szervezetek, közöségek és adományokból tartották fenn magukat. Az elismerési folyamat jól halad – az elmúlt fél év eseményei azonban megakasztották ezt a folyamatot is. Venezuela indián egyetemi most várnak és remélnek: jut nekik is hely ,,az őserdőben” amikor elülnek fejük felett a politikai viharok,.