Pablo Berthelon chilei filmrendező feldolgozta és filmre vitte a néhai énekesnő történetét, aki elkápráztatta Hitlert és aki egykoron híres volt a náci Németországban.
A művésznő körül sok a rejtély: igazi neve sem az, ahogyan a harmadik birodalomban szárnyára kapta a hírnév, hiszen Rosita María Aldunate néven látta meg a napvilágot Chilében, majd elhajózott a távoli Európába, hogy híres legyen és később a hírnév ledobja, árulóként kivesse a kollektív emlékezetből. Rosita ugyanis egy ponton nem értette meg a német urak világát, és mint a nép egyszerű gyermeke, az üldözöttek mellé állt. Az üldözött zsidók mellé s itt véget is ért – szerencséjére – csak a karrierje.
Rosita elmenkült és kisebb kitérővel hazatért, Chilében letelepedett és visszavonultan élt, időnként ellátogatott Németországba, hogy emlékeiről meséljen, de a hírnév ott, akkor, Hitler révén elhagyta örökre.
A dokumentumfilm rendezője a német és svájci internet oldalakon keresztül akadt az egykoron híres énekesnő nyomára és így követte nyomon mindazt, ami az évek során történt. Rosita 1936-ban érkezett Európába, hogy meglátogassa édesanyját, a lírai dalokat éneklő Sofía del Campót. Ha már német földön volt, elment színházi meghallgatásokra és szinte azonnal bekerült a színház világába, a köztudatba, szerepléseivel pedig egy éven belül meghódította a német közönséget és annak vezérét.
Amikor elkezdődött aháború, a művészeket felszólították, hogy fellépéseikkel álljanak a rendszer szolgálatába: Rosita 15 filmben szerepelt és 118 hangfelvétele maradt az utókorra. Dalai és szerepei révén a művészek felső köréhez tartozott, Hitler egyik kedvelt énekesnője lett – ám amikor kiderült, hogy 1943-ban Svájcban zsidó gyermekek előtt is lépett fel, kegyvesztetté vált. Az SS a nyomába eredet, az ellenséggel kollaborált – mondták róla. Lemezeit, anyja lemezeivel együtt betiltották.
Elhagyta Európát, Hollywoodba ment, majd Afrikában próbálkozott, de a siker örökre elszegődött mellőle és a hatvanas években visszatért Chilébe. Onnan már csak magánszervezetek meghívásainak eleget téve tért vissza Németországba – nem a dalaira, hanem az emlékeire voltak kíváncsiak. Három évtizeddel később halt meg Nuñoz chilei városban.
A dokumentumfilm egyrészt emléket állít az egykoron híres énekesnőnek, másrészt tisztázza azt a helyzetet, amely igazságtalanul a náci együttműködők közé sorolja – mondja a rendező. Rosita, a harmadik birodalom kedvence – címében vádló, valójában a súlyos történelmi tehertől megszabadító film, ami a rendező szerint jár az egykori dívának. (latimoport)
{youtube}P-ZMNbZ31Hw{/youtube}
{youtube}r7oPWUtsuUY{/youtube}
r7oPWUtsuUY