A főleg brazil szójatermesztők agresszív földfoglalásai, illetve a génmanipulált szója-monokultúrák ellen fellépő Lezcanóval még február 20-án otthonában végzett két bérgyilkos 18 lövéssel.
Az arroyitói lakosok gyanúja szerint az elkövetőket a környéken terjeszkedő brazil szójatermesztők bérelhették fel, mivel a rajtaütés után a motorbiciklin menekülő bérgyilkosok az egyik helyi latinfundista birtokán találtak menedéket, majd később ismeretlen helyre távoztak.
Habár a rendőrség továbbra is keresi a tetteseket, illetve a paraguayi kormányt az EJAB is nyomás alatt tartja, nem valószínű, hogy a gyilkosság részletei valaha is napvilágra kerülnek.
A paraszt- és társadalmi mozgalmak vezetői, a helyi közösségi rádiók munkatársai rendszerint szálkát jelentenek a több százezer vagy millió hektáron exportra termelő nagybirtokosok szemében. A jelentős gazdasági és társadalmi erőt képviselő mezőgazdasági elit kénye-kedve szerint vesztegeti meg a rosszul fizetett rendőrséget.
Az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú posztjait pedig barátok és üzletfelek töltik be, így az állam tevékenysége gyakorlatilag a családi biznisz támogatásában és a zavaró szálak elvarrásában merül ki.
A helyszíni gazdákkal beszélgetve kiderült, hogy egy-egy mozgalmi vezető meggyilkolásáért átlagosan 10 ezer forintot fizet a megbízó. A paraguayi demokrácia húsz éve alatt több mint 250 közösségi vezetőt, oktatót és aktivistás öltek meg tisztázatlan körülmények között.
A monokultúrás és génmanipulált szója termesztésének felfuttatása Paraguayban súlyos környezeti és társadalmi károkat okoz. A repülőgépekről végzett glifoszfátos permetezés során gyakran egész falvakat borít be a vegyszer, különböző rákos megbetegedéseket okozva, illetve szennyezve az amúgy is szűkös ivóvízkészleteket.
Megfelelő üzleti információk és képzés híján parasztcsaládok ezrei kerülnek az agrohiteleket olcsón kínáló, ám azt keményen behajtó bankok csapdájába – melyek nem meglepő módon szintén a nagybirtokosok irányítanak.
A jéghegy csúcsa – ám mégsem rendhagyó jelenség a kilátástalan helyzetük elől az öngyilkosságba menekülő – például munka közben a cséplőgépükbe ugró gazdák esete, melyre százával találunk példákat.
A vidéket pusztító agrármodell ellen fellépő mozgalmak vezetői, akárcsak Benjamín Lezcano vagy a tavaly szeptemberben meggyilkolt Sixto Pérez és Vidal Vegal pénzügyileg önálló, környezeti szempontból fenntartható családi gazdaságok létesítésért küzdenek, illetve komoly részt vállaltak a falusi lakosság, emberi jogi, politikai és állampolgári oktatásában. Valószínűleg ezért is kellett meghalniuk.