A Clandestino-blog olvasói, szereplői és írója még akkor is régi ismerősként köszönthették egymást, ha amúgy személyesen egyszer sem találkoztak, hiszen hétről hétre követhettük a hátizsákkal Latin-Amerikát beutazó, Phd hallgató, rohamrendőr elől menekülő, maja isteneknek áldozó Soltész Bélát.
A Clandestinótól azt kapjuk, amit várunk tőle: egy magával ragadó, kellemes stílusban megírt könyvet, jó érzékkel válogatott sztorikat, melyek azért jócskán túlmutatnak egy-egy útleírás vagy naplóbejegyzés keretein. A sorok között olvasva érződik, hogy aki írta, tudja miről beszél, és azt is tudja miért beszél róla.
Nem vagyok gondolat olvasó, de gyanítom, hogy Soltész Béla fülig szerelmes lehet Latin-Amerikába, mert bizonyosan őszinte megszállottság kell ahhoz, hogy ilyen színesen, sokoldalúan, szakszerűen és ínycsiklandóan tálalja olvasóinak ezt az egzotikus menüt.
A Clandestinó bemutatóján ott volt a Publikon Kiadó, és mivel nem kis büszkeségünkre a Clandestino egyben az első LATIMO-könyv is, így egyesületünk sem hiányozhatott pénteken a Friscóbol, ahol a dedikálásra váróknak nagyon korrekt módon Mezcallal kedveskedő Bélát faggattuk arról, amit eddig homály fedett.
Honnan jön a spanyol nyelv, illetve kultúrkör iránti szereteted, és miért éppen Latin-Amerika ?
Az általános iskolában kezdtem el spanyolul tanulni, és a tanárom nagyon jó fej volt. Sokat mesélt arról, hogy milyen volt, amikor Spanyolországban és Kubában tanult, ha pedig egyszer belekóstoltál preterito perfectóba és már a subjuntivóval álmodsz, egy életre rabja leszel. Arról már nem is beszélve, amikor rájössz, hogy mihez is ad kulcsot néhány év nyelvtanulás.
Ha jól tudom, tanítottál is spanyolt bőven. Ha megint 14 éves lusta kamasz lennék, mivel vennél rá, hogy tanuljam a nyelvet?
Elolvastatnám veled a Clandestino című könyvet!
Így mezcalt töltögetve az olvasóidnak ismét beigazolódni látszódik, hogy Mexikó a kedvenced, miért ejtett rabul az ország?
Latin-Amerikában azok a helyek tetszettek a legjobban, ahol az európai és a nem-európai elem látványos keveredése határozza meg a mindennapokat: Bolívia, Peru, Mexikó, Guatemala, Kuba. Ebből a mezőnyből Mexikó azért emelkedik ki, mert egyrészt nagyon változatos (a különböző tájegységek eltérőek), másrészt mert szerintem az összes latin-amerikai nép közül a mexikóiak a legjobb fejek. Sehol nem nevettem annyit, mint Mexikóban.
Odakint is úgy tartják, hogy az ember az, amit megeszik. Ez a mexikói tücsök-bogár és még ki tudja milyen lények fogyasztásának tükrében különösen érdekes kérdés lehet, de komolyra fordítva a szót, mi volt a kedvenc, illetve a legborzalmasabb menü odakint?
Természetesen Mexikó vezet itt is. Ha most bármit kérhetnék, amit az egy év alatt bárhol Latin-Amerikában ettem, az egy chile en nogada lenne: diós-darált húsos töltelékkel töltött sült paprika, tejszínes szósszal és gránátalmamagokkal borítva. A legborzasztóbb kajával már bajban vagyok: ettem számomra undorító dolgokat, mint a szöcske vagy a hangya, de az inkább vicces volt. Igazán rossz élmény talán a fantáziátlan és gyenge minőségű kaja volt a kubai buszpályaudvarok büféjében, ahol a szendvicsben mindig állott és émelyítő a sajt és a löncshús.
Azt hiszem a recept ügyében még foglak faggatni… Ha már itt tartunk, a jó ebédhez Latin-Amerikában milyen nóta szólt, van esetleg néhány olyan banda, akiket szívesen ajánlasz?
Chilében a Chico Trujillo, Mexikóban a Molotov volt a kedvencem, de nagyon jó még az argentin Kevin Johansen és a kolumbiai Bomba Estéreo is. Illetve Mexikóban, Tolucában összehaverkodtam egy helyi zenekarral, a Sonido San Franciscóval, fél év alatt legalább öt koncertjükön voltam.
Remélem, a tolucai haverjaid egyszer itthon is megfordulnak – lenne helye a cumbia soniderának egy-egy hazai fesztiválon is. Gondolom, persze nem csak a szórakozásról szólt az utad, hiszen éppen doktorálni készülsz a kontinensből. Mit kutattál az Újvilágban?
Hat hónapot Chilében, illetve hét hónapot Mexikóban kutattam. A doktori disszertációmat a latin-amerikai országok migrációs politikájáról írom – egy ilyen témáról nem lehet anélkül érdemben beszélni, hogy legalább egy évet el ne töltenék Latin-Amerikában. A munka jelenleg is folytatódik, mivel egy migrációkutatási projektben dolgozom. A doktori kutatásom a latin-amerikai kivándorlókkal foglalkozik, ez a projekt meg a délkelet-európaiakkal, szóval nagyon érdekes összehasonlításokat tudok majd tenni, ha lesz elég adat. Két év múlva szuper tudományos cikket fogok írni belőle, egyelőre csak általánosságokat tudnék mondani.
Ezek szerint kemény két évnek nézel elébe. Lehet egyébként szerinted párhuzamokat vonni társadalmi vagy gazdasági szempontból Latin-Amerika és Magyarország között?
Lehet. Félperiféria mind a kettő. A társadalmi, gazdasági és politikai rendszert nem helyben, a saját józan eszük alapján találták ki, hanem adaptálás nélkül átvették egy fejlettebb országtól. Emiatt folyamatos függésben vannak. Ebből sok minden következik, például ha valaki valamit igazán szeretne megtanulni vagy sikerre vinni, ahhoz el kell mennie onnan.
Te is pont ezt csináltad, elmentél, de most visszajöttél. Van-e tervbe véve új utad?
Persze. Ha nyerek a lottón, akkor veszek egy repülőjegyet Limába, és onnan Ecuadoron, Kolumbián, Venezuelán, a Guyanákon, Brazílián és Paraguayon keresztül megyek majd el Buenos Airesig, hogy megnézzem mindazt, ami eddig kimaradt Dél-Amerikából. Ha nem nyerek a lottón, akkor egy-két év alatt szeretnék összespórolni annyi pénzt, amiből el tudok menni két-három hónapra Brazíliába.
Őszintén remélem, hogy összejön, és hogy a következő kirándulásodat is megírod majd. Gratulálunk a könyvhöz, és sok sikert a munkádhoz!
Igen, én is remélem, és köszönöm!
Eközben a misztikus Dj Machete és Dj Subcomandante által bűvölt lemezjátszókból stílusosan a Molotov Frijolérója szólalt meg, a lelkes olvasók egyre jobb hangulatba kerültek a dedikáló mezcal jóvoltából – aztán gazdára leletek a hideg sörök és a forralt borok – Bélát pedig elnyelte az érdeklődő barátok, a volt útitársak és a Latin-Amerika-mániások köre.
A Clandestino-könyv pedig a könyvesboltok polcain várja azokat, akik szívesen barangolnának a szerzővel a Húsvét-szigetektól Chihuahuáig vagy az Andok csúcsaitól a Karib-tenger partjáig. Bon voyage!