A gépek légi támogatást nyújtottak a Visconti tábornok által vezetett puccsistáknak. A reggeli órákban, miközben Visconti erői az El Libertador légibázist támadták, két szemfüles kormányhű pilóta, Labarca százados és Vielma hadnagy a szó szoros értelmében elkötöttek két F-16-os vadászgépet, melyek készültséget adván, üzemanyaggal és lőszerrel teljesen feltöltve bevetésre készen várakoztak a repülőtér betonján.
A két F-16-os Falcon ezek után valószínűleg a típus, de talán a légi hadviselés legkülönösebb összecsapását vívta Venezuela egén. Sugárhajtású, negyedik generációs vadászgépek csaptak össze az apró, légcsavaros könnyű felderítőkkel, és tették mindezt egy közel hatmilliós nagyváros hazetőit súrolva. Arról már nem is beszélve, hogy mind a két fél a Venezuelai Légierő felségjeleit viselte.
A Maracay körzetébe irányított elfogóvadászok hamarosan vizuálisan is azonosították a rebellis erőket támogató alacsonytámadókat. Vilema hadnagy rövid fordúlóharc után az F-16-os M61-es 20mm-es fedélzeti gépágyújával lelőtte a felkelők két OV-10-es Broncóját.
A két légi győzelem után a vadászrepülők rekordidő alatt landoltak és üzemanyagot vételeztek a Baraquisimento légibázison, és ismét levegőbe emelkedtek, hogy támogassák az ekkor már lassan felülkerekedő kormányhű erőket.
Caracas lakói a géppár második bevetése során még elképesztőbb légi csata szemtanúi lehettek, ugyanis az F-16-osok ezúttal a lázadók Mirage III-ait vették üldözőbe. A szemtanúk beszámolói szerint a háztetőket súroló gépek többször is átlépték a hangsebességet a légi harc során.
A két jet összecsapása azonban döntetlennel végződött, mert – nagy önuralomról téve tanúbizonyságot – az egyik fél sem kockáztatta meg, hogy tüzet nyisson a másikra – tartva a szinte biztosan a lakónegyedeket is eltaláló lövedékektől, illetve egy esetleges találat esetén a házak közé csapódó repülőgép okozta pusztítástól. A Mirage megmenekült, a csontszáraz tartályokkal repülő Falconok pedig ismét visszatértek Baraquisimentóba.
A vadászgépek távollétét kihasználva a felkelők egyik Broncójában ülő Luis Magallanes ezredes hősiesen megpróbálta feltartóztatni a kormányhű erők páncélosait. Az F-16-osok sikerén fellelkesült légvédelmi tüzérek azonban minden lehetséges csőből tüzeltek a chavista pilótára. A Broncót több 12,7 mm-es géppuskalövedék is eltalálta, egyik motorja hamarosan leállt, a gép pedig füstcsíkot húzva maga után a caracasi La Carlota katonai repülőtér felé bukdácsolt. Magallanes kimagasló repülőtudását bizonyítva a sérült gépet sikeresen kivezette a lakott területek fölül, ám a légikikötőt elérve az újabb találatokat kapott harci gép kigyulladt, és kormányozhatatlanul a Carlota betonjára zuhant. Magallanes az utolsó utáni pillanatban katapultált.
A szárnyaszegett repülőst, halált megvető bátorsággal Nicolás Seijas Arrieta ezredes mentette meg. Seijas egy terepjáróba pattanva robogott végig a futópályán, és a golyózápor ellenére kihozta Magallanest, akivel mind a mai napig szoros barátságot ápol.
Venezuelában azóta győzött a bolivári forradalom, Seijas ezredes egy szegénynegyedben fogorvosként már csak a fogkő ellen harcol, Magallanes pedig a bolivári légierő büszke Szuhoj flottájának egyik kiemelkedő pilótája. Caracas lakói azonban valószínűleg húsz év múltán sem feledik a város ablakait ripityára törő hangrobbanásokat és fegyverropogást.
{youtube}ZTGghmIac-U&feature{/youtube}