A száguldó cirkusz 1973 óta látogat az interlagosi pályára, és a Brazil Nagydíj négy évtized alatt fogalommá vált. A Sao Paulo szomszédsáégában fekvő aszfaltcsík – amelyen szinte egyedülálló módon az óramutató járásával ellentétes irányban köröznek a versenyzők – megannyi nagy siker helyszíne. Emerson Fittipaldi, Nelson Piquet vagy épp Ayrton Senna hazájában mindig is fantasztikus atmoszféra vette körül a sportágat, arról nem is beszélve, hogy immár sok éve ez a versenysorozat egyetlen latin-amerikai helyszíne. Kiemelt jelentőségét csak tovább növelte, mikor 2004-ben a futam időpontja tavaszról átkerült a versenynaptár végére. Azóta Interlagos többször volt hivatott konstruktőri és egyén világbajnoki címekről egyaránt dönteni. Alonso kétszer is itt nyerte meg az összetett versenyt, 2007-ben Kimi Raikkönen hátrányból gyűrte le a spanyolt és Lewis Hamiltont, míg a 2008-as befutót alighanem egy Forma 1 színpatizáns sem felejti el. Massa akkor elsőként haladt át a célvonalon, ami a hazai futamgyőzelem mellett a vébécímet is jelentette volna számára, mivel vetélytársa, Hamilton a hatodik helyen haladt. Nemcsak az összeesküvés-elméletek kedvelői furcsállták, hogy az elötte autózó Timo Glock az utolsó körben hogyan lassulhatott annyit, hogy a brit beérje, majd az utolsó kanyarban megelőzze, és ötödikként végezve egy ponttal maga mögé utasítsa a brazilt. Massa számára azért is lehet különösen fájó az eset, mert a Ferrarival azóta még csak futamot sem tudott nyerni, nem meglepő hát, hogy ezúttal is fogadkozott a verseny előtt.
Persze idei szezon végére első számú feladatává a csapattárs Alonso támogatása vált, akinek az idényzárón tizenhárom pontos hátrányt kellett volna ledolgoznia az összetettben vezető Vettellel szemben. A futam, végül nem csupán hírnevéhez méltóra, hanem egyenesen az egész szezon és az utóbbi évek egyik legőrültebbjére sikeredett, köszönhetően elsősorban a hektikus időjárásnak, és az ezzel járó gyakori boxkiállások okozta felfordulásnak. A teljesség igénye nélkül, a néző láthatott két szupergyors McLarent, egy szokás szerint remekül rajtoló, és végig saját tempóját autózó Alonsót, egy őt remekül segítő Massát, egy rajt után szerencsétlenül megpördülő, majd magát hősiesen előreverekedő Vettelt, valamint egy kicsúszást követően egyedülálló módon eltévedő Raikkönent (Lotus). A hetvenegy körös csörte végén a biztonsági autó haladt át elsőként a célvonalon, mögötte a McLarent vezető Buttonnal, majd a két Ferrarival. Vettel – akinek ezúttal csapattársa, Mark Webber segítségére sem volt különösebb szüksége – az utolsó körökben már csak pozíciója tartására helyezte a hangsúlyt, mivel hatodik helye biztosította számára a címvédést. A Red Bull pilótája zsinórban harmadszor zsebelte be a világbajnoki címet, amivel igen szűk és előkelő társaságba került, lévén korábban ez csak az argentín Juan Manuel Fangionak, illetve Michael Schumahernek sikerült. Mindezen felül huszonöt életévével most már ő minden idők legfiatalabb háromszoros bajnoka is.
A futam egy kicsit a németekről is szólt, mivel a főhős Vettel mellett az említett hétszeres világbajnok Schumacher (7. hely) feltehetően utolsó Forma 1-es versenyét futotta a Mercedessel, míg a fiatal Nico Hülkenberg (5.)sokáig vezetve kis híján meglepetést okozott a Force Indiával. Ehhez képest akár hiányérzetünk is lehet, hogy Rosberg (Mercedes) és Glock (Marussia) “csak” befejezték a futamot.
Massa a dobogó harmadik fokán is a könnyeivel küszködött, a többi latin-amerikai pilóta azonban jóval kevésbé volt szerencsés. A honfitárs Bruno Senna (Williams) az első körben kiesett a Vettellel való ütközést követően, de nem tudott célba érni a rajtrácson hátrébb sorolt venezuelai csapattársa, Pastor Maldonado, valamint a jövöre már a McLarent vezető Sergio Perez (Sauber) sem.
{youtube}I5uAHUYasuU{/youtube}
{youtube}cEI_tE2_PRk{/youtube}
{youtube}DIvt-D26CoQ{/youtube}