Kellemesen csengő perui, mexikói vagy argentin kiejtéssel faggattak ki vagyok, honnan jöttem és mit is csinálok: a Latimo Egyesülettől, a Latimoporttól jöttem.
E közben ébenfekete hajú, gyerekek rohangáltak fel s alá, “mamá mamá yo tambien quiero un globo” kiáltással. Magyar apukájával magyarul, perui anyukájával spanyolul beszélgetett az ünnepelt kislány, aki számára a perui és a magyar identitás harmóniája, mindennapi gyakorlat. Később beugrott egy mexikói hölgy a frissen készített tamalesszel, – egy szó mint száz, zajlott a perui, mexikói, argentin vagy magyar szombat délután, Budán.
A budapesti latin-amerikai közösség egy vidám, nyitott és segítőkész társulat, és kinek ne lenne szüksége segítségre pláne, ha hazánkba szakadt Latin-Amerika fia vagy lánya. Van, akinek magyartanár kell, van, aki lakást keres, megint másoknak spanyol nyelvű óvodára lenne szüksége. Mondanom sem kell, mindenre van ember, és mindenki ott segít ahol tud, persze ez kölcsönös, oda-vissza latin-amerikai és magyar között.
Isolina Ugarte asszonynak, a baráti társaság életre hívójának még 1996-ban támadt az az ötlete, hogy a hazánkban élő iberoamerikai közösséget kéthetente, havonta, – függően attól, hogy ki mikor ér rá – összetrombitálja, hogy így segítse elő egy szolidáris, összetartó társaság létrejöttét. A helyszínt pedig a Jó Pásztor nővérek rendje adja otthonában.
Az ötlet teljes sikert aratott, az elmúlt években a találkozó szinte intézményesült, hiszen mindenkinek igénye van egy jó spanyol szóra, esetleg egy nagyszabású főzésre, táncra, irodalomra, zenére, és ahogy az ezen a novemberi délutánon történt, egy születésnapi gyerekzsúrra.
A Comunidad Iberoamericana de Hungría szintén fontos feladatának tartja a latin kultúrkör magyarországi népszerűsítését.
Érdemes őket felkeresni, már csak akkor is, ha egy kellemes délutánra vágyunk. Ha pedig valamilyen formában kötődünk a spanyol vagy dél-amerikai barátainkhoz, ne legyünk restek, mert a jó kedélyű társaság többszörösen viszonozza nyitottságunkat.