Paraguayban az 1992-es alkotmány tette hivatalossá az évezredek óta beszélt, és a spanyol hódítást is túlélő guaranít. Bár a hivatalos szférában főként a spanyolt használják, vidéken, ha tehetik szinte kizárólag guaraniul, avagy annak a spanyollal kevert változatát a joparát beszélik.
Míg felmérések szerint, a lakosság közel 92%-a gyakorlatilag együtt használja a spanyolt és a guaranít, az elméleti kétnyelvűség rengeteg tisztázandó kérdést hagyott nyitva. Nincsenek bevett szabályok a guaraní használatára médiában, vagy az igazságszolgáltatásban. Könnyen előfordulhat, hogy egy joparaul védekező gyanúsítottat spanyolul vádolnak, és elképzelhető, hogy a bíró vagy a vádlott alig érti meg a másik felet.
A guaraní ( jopara)-spanyol dikotómia egyben társadalmi szakadék is. A művelt, tehetősebb városi elit jórészt az alsóbb osztályok nyelvének tartja a joparát, ezzel szemben a széles vidéki néprétegek csak akkor szólalnak meg spanyolul – az elit nyelvén – ha nagyon muszáj.
A jopara nyelvészeti-, és társadalmi státusza sem tisztázott, az iskolákban tanított “műguaranít” pedig sokan tanulják, de kevesen használják.
Az Ava Ñe’e Rerekuá Pave névre keresztelt intézmény a guaraní és a jopara hivatalos nyelvtanát és használatának szabályait hivatott kidolgozni, így elősegítve annak hivatalos használatát, és egy kétnyelvű kultúra kialakítását.