E köré az izgalmas irodalmi csemegének számító téma köré szerveződött a Brazil Nagykövetség és a Latimo Egyesület támogatásával az az előadás, amelynek Rosa Sánchez-Cascado Nogales igazgató asszony jóvoltából a budapesti Cervantes Intézet adott otthont.
Az irodalmi esten Gulyás András nagykövet úr és Rákóczi István professzor érdekes és kíváló előadásában megismerkedhettek a szép számmal megjelent érdeklődők egy, a mai világra számára is tanulságokkal szolgáló történelmi eseménnyel és annak hátterével.
A történet Brazília észak-keleti részén játszódik, ahol a hadsereg reguláris erői végeznek Antonio Conselhero hamis próféta és fanatizált követőinek szektájával. Ebben a hadjáratban tudósítóként vett részt Euclides da Cunha és megírja a brazil irodalom páratlan értékű főművét, pontos képet adva az északkeleti roppant brazil sertão (vadon) természetrajzi, antropológiai, szociológiai és pszichológiai összetevőiről. Márai Sándor azt írja a műről: egy brazíliai lázadástörténete… ágyúkkal felszerelt reguláris kormánycsapat fél éven át nem tudott legyilkolni néhány fanatikus vadembert, akik nem bírtak belenyugodni a fehérdemokrácia áldásaiba… Tanulságos könyv a lehetetlenről – írja a műről, majd máshol azt írja róla: tudták, hogy néha a lehetetlen az egyetlen, amiben érdemes hinni.
Mario Vargas Llosa pedig azt írta a Háború a világ végén című műve születéséről: „Soha nem írtam volna meg ezt a regényt Euclides da Cunha és a „Sertoes” nélkül, amelyből 1972-ben nemcsak a Canudos-i háborút fedeztem fel, hanem egy tragikus személyiséget és az egyik legnagyobb latin-amerikai szépírót. …Regényem írása közben páratlanul gazdag és felemelő irodalmi kalandot éltem át, londoni és washingtoni könyvtárakban, Rio de Janeiro, Salvador-i levéltáraiban, fáradságos utakon Bahía és Sergipe bozótpusztáin át…
