A szavazók fegyelmezetten, sokan családostól indultak neki a vasárnapnak – nyoma nem volt a feszültségnek, a rossz hangulatnak. Sokkal inkább a nyugalom, a türelmes várakozás jellemezte a szavazóhelyiségek előtt összegyűlteket.
A szavazóhelyiségek iskolákban rendezkedtek be, a kisebb falvakban a közösségi célokra használt valamely helyiséget jelölték ki a szavazóhelyiségnek. A procedúra még hajnalban kezdődött, amikor megérkeztek a szavazatokat gyüjtő urnák, amelyek többségében alaposan megerősített papírdobozok voltak – nemzeti színű ragasztószalaggal átkötve, a szavazás ismert jelképeivel az oldalukon. Az urnát a szavazóbizottság tagjai jelenlétében nyitották ki, majd kezdődött a szavazás.
A személyi adatokat igazoló kártya átnyújtása, majd a lista aláírása után elektronikus ujjlenyomatvétel következett, majd az adatok egyezése esetén a szavazó elvonult egy papírlemezből összeállított, vállmagasságig érő fedezék mögé: ott egy asztal várta, ahol arccal a terem felé ikszelhetett (üthette be a gépbe tippjét), majd az eketronikus szavazatadó gépből kijött a voksa, onnan kilépve bedobta aazt a papírláda-urnába. Ezt követően újabb ujjlenyomat-vétel következett, de ez már nehezen lemostható tintával – aki egyszer leadta a voksát, annak a kisújja valamelyik kezén tintás maradt – arra a napra biztosan. Ezzel már nem mehetett át a szomszédba is voksolni.
A nemzetközi megfigyelőket mindenütt nagy érdeklődéssel várták – én Vargas városban, Caracastól délre a tengerparton jártam, és ott figyeltem az eseményeket. Csoportunk mindössze 6 főből állt, közöttünk Kaveh Moussavi Oxfordi jogászprofesszorral, aki minden egyes szavazóhelyiségben ,,falhoz állította” a jelenlévőket és komolyan megizzasztotta őket egymás után pattogó keresztkérdéseivel. Volt olyan szavazóhelyiség, ahol egy fordítási hiba miatt úgy vélte, már pénteken ott állt az urna az asztalon, és csak a csoport közbenjárása akadályozta meg, hogy ne hívja a CNN-t. Mint később kiderült, az aktívitásával kitűnt megfigyelő ügyvéd az egyike azoknak, akik Julian Assange-t, a Wikileaks alapítóját védik.
Később még két kisebb ,,probléma” került felszinre, egy helyen ugyanis az iskolában kint hagytak egy Chávez képét is tartalmazó faliújságot. Újra előkerült a CNN neve, és fotó készült. 
Az utolsó választási körzetben elromlott egy szavazócédulákat osztó elektromos gép – ennek a javítása, illetve az események további menetének tisztázása közel egy órát vett igénybe – aligha volt könnyű napjuk a helyi választási biztosoknak. Végezetül – happy end – azzal búcsúzott, hogy ő rendszeresen járja a latin-amerikai választásokat, de ilyen érintetlen, átlátható és megbizható rendszert még nem látott. Mi tagadás, mindenki megkönnyebbült – rossz érzés lett volna botránnyal távozni onnan, ahol olyan kedvesen fogadtak.
A választási körzetek egy részét a szervezők ajánlata alapján választottuk, de a mi emberünk megállította máshol is a buszt, és rajtaütésszerű látogatást tettünk egy-egy a körzetben. MIndenütt kedvesen fogadtak, készségesen válaszoltak a kérdésekre – nehéz lenne azt állítani, amit egy itteni brit újságíró – Financial Times tapasztalt munkatársa, aki 51-szer volt eddig Venezuelában – állította: ha Chávez nyer, sokan külföldön csalásról fognak beszélni. De egyelőre nem spekulálunk: a választások, amit eddig láttunk belőle, rendben és fegyelmezetten zajlottak.