A cantautor, ez a spanyol kultúrkörben népszerű figura és műfaj a szerző által megénekelt verset takar. Politikai és társadalmi témákat dolgoz fel, a zene szöveg nélkül mit sem ér, így érdemes hegyezni a fülünket és a szöveget letölteni ha Pablo Milanést, Silvio Rodríguezt, illetve ez esetben Victor Jarát hallgatunk.
Victor Jara egy chilei parasztcsalád gyermekeként született 1932-ben Quiriquinában, San Ingacio tartományban. Édesapja, egy analfabéta földműves, nem látván kiutat a föld nélküli parasztokat sújtó nyomorból, az alkoholba menekült, és igen korán otthagyta a családot. Victort arauca indián felmenőkkel és nem kevés muzikalitással megáldott édesanyja nevelte, így a fiatal cantautor szó szerint az anyatejjel szívta magába a dél-chilei őslakosok kultúráját és a dél-amerikai ország folklórját.
Victor kezdetben könyvelést tanult – ez nem vált be, így mint megannyi szegény sorsú vidéki fiatal, teológiát kezdett hallgatni. Az egyházból hamar kiábrándulván visszatért szülővárosába, hogy elmélyedjen annak népzenéjében.
Az ötvenes években már a Cuncumen együttesben énekelt, 1966-ban pedig véglegesen elkötelezte magát az Nueva Canción Chilena, azaz az Új Chilei Dal-mozgalommal. A Nueva Canción Chilena az őslakos indián muzsikákat sikeresen házasította a populáris latin-amerikai ritmusokkal, a dalszövegek pedig az elnyomás alatt tengődő, kisemmizett néprétegek szabadsághoz, az önrendelkezéshez és az emberhez méltó élethez való jogát hirdették.
A hatvan-hetvenes évek Latin-Amerikában a társadalmi mozgósítás jegyében teltek.
{youtube}s-qiF1jLZJ8{/youtube}
A krónikus szegénység, a földművesek és a dolgozó rétegek kizsákmányolása, az általános társadalmi és gazdasági elmaradottság elviselhetetlen mértéket öltött. A természeti kincsekben rendkívül gazdag szubkontinens paradox módon közel kétszáz évvel lemaradt a fejlett világ mögött, amelyből az értelmiség, illetve a tömegek a baloldali eszmékben látták a kiutat. A politikai elnyomásra, a mélyszegénységre automatikus válasz volt a marxista fordulat. 1968-ban az egyház is felzárkózott a pánamerikai baloldali fronthoz: a Medellini-kongresszus életre hívta a felszabadítás teológiáját. A Teología de la Liberaciónt hirdető püspökök sokasága elismerte a fegyveres harchoz való jogot, és aktívan gyakorolta is azt.
Camilo Torres, kolumbiai forradalmi püspök szerint ha „Jézus most élne, guerilla lenne”, Paulo Freire kommunistákat rejtegetett Brazíliában, az astúriai Gaspar García Laviana pedig Nicaraguában ragadott fegyvert a szandinisták oldalán. Kubában a szakállasok megdöntötték Batistát, Che Guevara előbb Kongóban, majd Bolíviában tűnt fel; akkor úgy látszott, hogy alapjaiban megrengették az észak-amerikai befolyást.
A cinkben és rézben gazdag Chilében Victor Jara gépkarabély helyett akusztikus gitárral és népszínházzal támogatta a baloldali Salvador Allende nevével fémjelzett Unidad Populart. Victor Jara dalai a latin-amerikai munkás- és parasztmozgalmak himnuszaivá váltak.
{youtube}VQJhk6e0I9g{/youtube}
A Pregaria por un Labrador, a Ni Chicha ni Limoná vagy a Te Recuerdo Amanda egyszerű, a békéért, szeretetért és a társadalmi felelősségvállalásért, a földreformért kiáltó szövegei éles ellentétben állnak azzal a kegyetlen sorssal, amely Victor Jarára várt.
A hatvanas és hetvenes években orkánná erősödő újító szeleket az Egyesült Államok minden áron megpróbálta kifogni a társadalmi mozgósítás vitorlájából. Ezekben az évtizedekben bontogatta szárnyát a Kondor-terv, és pumpálták fel a School of Americán végző fegyveresek számát, akik közül később Pinochet, Stroessner vagy Somoza elnyomó apparátusa került ki. Langleyben pedig úgy döntöttek, hogy a zavartalan cink- és rézforrások fontosabbak, mint a demokrácia Chilében. Salvador Allendének, kormányának, az Unidad Popularnak és velük Victor Jarának megpecsételődött a sorsa.
Pinochet államcsínyének másnapján a dalnokot több ezer társával együtt a fővárosi – akkori nevén – Estadio Nacional-stadionba szállították. A gitáros kezeit módszeresen összeroncsolták, majd pusztán heccből arra buzdították Jarát, hogy törött kézzel játsszon hóhérainak, ha tud. Tanúvallomások szerint Jara a kínzások ellenére kihívóan a „Venceremos” azaz „Győzni fogunk” című indulót énekelte fogvatartóinak. Az énekest napokkal később egy nyomornegyed utcájára kihajítva találták meg negyvennégy golyóval a testében.
2004 óta Santiagó de Chilében az Estadio Nacionalt Estadio Victor Jarának hívják, gyilkosait börtönbüntetésre ítélték, Victorról aszterodiát neveztek el, és üzenete a mai napig aktuális. Santiagóban újra Victor Jara-dalokat énekelnek a továbbra is tüntető diákok, a paraguayi paraszt a Desalambrar-ra rohamozza a vízágyúkat, mert Latin-Amerika még mindig földreformra, az őslakosok jogainak elismerésére, szociális hálóra, egészségügyre és demokráciára vár.
Video sobre el principal responsable de la tortura y asesinato de varios compatriotas chilenos en el Tanquetazo del 73 y en la Dictadura de Pinochet.
Se han utilizado trozos del documental de 30 minutos (“Funa a Víctor Jara”) y de “Guerra en Democracia”.
{youtube}2fGVS0tRa7o{/youtube}
{music}media/audio8{/music}