Miután Argentína futballszerető népe múlt szombaton a másodosztály utolsó fordulóját élvezhette, vasárnap arra is választ kaphatott, ki diadalmaskodik az élvonal utolsó, nem kevésbé izgalmasnak ígérkező körében. Ehhez tán nem árt tudni, hogy az argentin első osztályban szokatlan módon évente kétszer avatnak bajnokot, a tavaszi Clausurát és az őszi Aperturát követően. A kívülálló az erőviszonyokat szemlélve joggal érezhette úgy, hogy feje tetejére állt a világ, míg ugyanis a második vonal küzdelmeit rendhagyó módon a patinás River Plate nyerte, addig a záró forduló előtt a nagybajnoki címre két olyan együttes mutatkozott a legesélyesebbnek, amelyek még sosem jártak ilyen magasságokban.
Közülük végül az az Arsenal lett a befutó, amely népszerűség terén Buenos Aires Avellaneda városrészén belül is csak harmadiknak (!) számít a két „nagy”, az Independiente és a Racing Club mögött. Az égszínkék-piros klub mindössze ötvenöt éve létezik, alapítóit a névválasztáskor az akkor már igen patinás londoni „ágyúsok” alakulata inspirálta. A csapat fennállása során odahaza gyakorlatilag semmilyen címet nem nyert, bár nemzetközi trófeával már rendelkeztek egy öt évvel ezelőtti Copa Sudamericana győzelem révén. Az első osztályba is csak 2002-ben jutottak fel először, igaz, azóta megszakítás nélkül tagjai a mezőnynek. A jelenlegi sikerkovács Gustavo Alfaro edző két évvel ezelőtt vette át a csapat irányítását.
A sarandíak diadala azért is meglepő, mert bár egész tavasszal meggyőző formát mutattak, a többség a Boca Juniors újabb győzelmére számított. A sztárcsapat a tavalyi Apertura bajnokaként, tehát címvédőként vágott neki a tavaszi szezonnak, és több olyan nagy klub, mint az Independiente, a Vélez Sarsfield, a San Lorenzo vagy az Estudiantes tartósan gyengélkedtek az idén. Hiába tartotta végig a lépést a sárga-kékekkel többek közt az Arsenal és a Tigre együttese, a közvélemény nem tartotta valószínűnek a trónfosztást. A Boca egy körrel a vége előtt hazai pályán el is intézhette volna a dolgot, mivel épp az Arsenalt fogadta, azonban meglepetésre sima 3-0-ás vereséget szenvedett a valószínűleg a Libertadores Kupa elődöntőire fókuszáló csapat. Az utolsó fordulóra így Riquelmééknek vajmi kevés esélyük maradt, mivel mindkét rivális egyidejű botlásában kellett bízniuk. Ezzel szemben az Arsenal és a Tigre mutatói gyakorlatilag teljesen azonosak voltak, így számukra egyáltalán nem volt mellékes az sem, hány góllal gyaőznek majd – ha győznek – aktuális ellenfeleik ellen.
Az Arsenalt a fiatal védő, Lisandro López találata jutatta előnyhöz a Belgrano ellenében, és az eredmény a lefújásig nem is változott, így az izgalmak inkább a Tigre-Independiente találkozóra maradtak. Itt a hazaiak szereztek vezetést Carlos Luna találatával. A jellegzetes fizimiskája miatt a „Kínai” becenévre hallgató csatár a tizenkettedik gólját szerezte az idén, mellyel a Clausura gólkirálya lett. Az átmeneti öröm a második félidő elejéig tartott, amikor is Rodriguez két szemfüles találattal 6 perc alatt megfordította az állást. A Tigre ekkor nagyon távol került a bajnoki címtől, annál közelebb viszont az esetleges kieséshez. Mivel a Primera Divisiónban három év teljesítménye alapján állapítják meg a kiesőket, a Tigre idén hiába tanyázott a dobogón, előző pocsék szezonjainak köszönhetően azzal a ténnyel nézhetett farkasszemet, hogy ha kikap, osztályozóra kényszerül (egy focihoz valamicskét is konyító számára aligha kell ecsetelni a szituáció abszurd mivoltát). Nos, végül nem kapott ki, mert tíz perccel a vége előtt Morales büntetőből egalizált, és az egy pont elegendő volt a bennmaradáshoz sőt, ekkor már megint a bajnoki trófeához kerültek egy picit közelebb, de újabb gólt, gólokat már emberelőnyben sem tudtak szerezni. Időközben a Grondona stadionban már véget ért a találkozó, és az Arsenal legénysége, valamint a tizenötezer néző csak arra várt, hogy a másik meccset is lefújják, és kezdődhessen a fieszta. Mikor ez megtörtént, a tigreiek is örömmámorban úsztak, ünnepelve megmenekülésüket az osztályozótól, amelyre így a San Lorenzo és a San Martin együttesei készülhetnek, míg az Olimpico és a 2009 őszén még az Arsenalhoz hasonlóan első bajnoki címét ünneplő Banfield gárdái kiestek az élvonalból. A Boca Juniors újabb vereségével végül a dobogóról is lecsúszott, annak harmadik fokára a Racing Clubot idegenben legyőző Vélez Sarsfield ért oda.
Santa Fe-ben az Unión-Estudiantes mérkőzésen búcsúzott az aktív játéktól Juan Sebastian Verón (foto fent). A tar játékmester pályafutása során megfordult többek közt a Lazio, az Internazionale, a Manchester United és a Chelsea csapataiban is, az argentin válogatott mezét pedig hetvenszer húzhatta magára, melyben három világbajnokságon szerepelt. Az Estudianteshez 2006-ban tért vissza, és nevelő egyesületével két bajnoki címet, illetve Libertadores Kupát is nyert. A La Plata-i játékosok a találkozón „Gracias Bruja” feliratú mezben léptek pályára, utalva a harminchét éves középpályás becenevére (Boszorkány). A 2-2-re végződő összecsapás utolsó percében a csapatkapitányt edzője annak rendje-módja szerint lecserélte, hogy az egész stadion vastapssal búcsúztathassa.
{youtube}sbjZjSfYXFc{/youtube}
{youtube}aSHAquFviFQ{/youtube}
{youtube}QzQ-zAdc5bg{/youtube}