Az ország területének középső vonulatában az Andok hegyláncai szétnyílnak és egy magas felföldet (Altiplano) zárnak körbe, amelynek legdélebbi és valamivel alacsonyabban fekvő része Tarija tartomány, amelyet elég kellemesnek tartott éghajlata és hasonló nevű fővárosának építészeti értékei alapján a bolíviai Andalúziának is szoktak nevezni. Az első szőlőbirtokot is e vidéken, Entre Rios falucskában regisztrálták1606-ban, de ahogyan az más spanyol alkirályságokban is történt, a bortermelés ezen – az akkor a limaihoz tartozó – területeken a későbbi időkben sem vált nagyobb léptékűvé. Modernkori bolíviai borászatról csak alig fél évszázada lehet beszélni, amikor néhány hazai vállalkozás beruházásainak köszönhetően korszerűsödni kezdett a művelési mód, megújult a fajtaválaszték és modernizálódott a feldolgozás technológiája. Jelenleg Tarija környékén található az ország mintegy 2 ezer hektáros szőlőtermő területének több mint 80%-a, amelyről étkezési célra, bor előállítására (2010-ben 520 hektárról 61 ezer hektoliter) és lepárlásra egyaránt szüretelik a termést. Összesen 37 szőlőfaját termesztenek, legnagyobb mennyiségben a Muskotályt (Moscatel de Alejandría), amely a nemzeti italnak tartott brandy (singani) szinte kizárólagos alapanyaga. Boraikat főleg a Cabernet Sauvignon, a Syrah, a Grenach, a Malbec és Merlot, valamint a Chardonnay, a Torrontés és a Chenin Blanc fajtákból állítják elő mintegy hetven kisebb-nagyobb üzemben, amelyeknek a fele folytat kizárólag borászati tevékenységet. Közülük alig fél tucatnak számottevő a kapacitása, viszont a teljes bortermelés háromnegyedét állítják elő.
Napjainkban Tarija vidékén készülnek a „magaslati borok” is, amelyek különösen felkeltették a világ borbarátainak az érdeklődését. A szaksajtóban közölt vonatkozó cikkek kiemelik, hogy a szőlőterületek 2.000 méter körüli magasságokban vannak és rámutatnak a magashegyi körülményeknek a szőlő fejlődésére és a bor érlelésére gyakorolt kedvező hatására, amelyek eredményeként azok a szokásosnál frissebbek, valamint ízekben gazdagabbak. Az éjszakai erős lehűlés kedvez a savtartalom növekedésének, továbbá lassítja az érési folyamatot, ami a bor nagyobb koncentrációját eredményezi. A nappali meleg elegendő ahhoz, hogy megfelelő mustfokkal történjen az érés. Az ilyen magaslaton hosszabb ideig tárolt palackos borok elegánsabban érnek, a vörösök tanninjai sokkal simábbak lesznek.
A több mint fél évszázada alapított Bodegas y Viñedos de La Concepción ültetvényeinek tengerszint feletti magassága 1.700 – 2.500 méter közötti, jelenlegi összterülete 75 hektárnyi. Ezen közel egy tucatnyi szőlőfajtát művelnek, amelyekből 15 vörös, 8 fehér és 2 rozé bor készül, évente összesen 20 ezer hektoliternyi mennyiségben, amellyel a hazai eladásokból 30%-ot meghaladó arányban részesednek.
Ennek a mélyvörös színű bornak, amely a 2.100 méteren lévő birtokokról (Huariguana és Chaguaya) szüretelt Syrah szőlőből készült, a közepesen intenzív illatában elsősorban a piros bogyós gyümölcsök érződnek, némi fajtajelleges fűszeres aromák keveredésével. Az ízek között előbukkan a szilva és a szeder is, továbbá jól érzékelhetők a vaníliás és pörkölt kávés beütések. Savai némileg veszítettek frissességükből, viszont tanninjai még tartják élénkségüket. A bor egyensúlyban van, de már kevésbé lendületes. Lecsengése tartalmas, közepes hosszúságú. Talán egy illatos nyárson sült birkához menne leginkább.
Értékelés: 86 pont
( Dcompras, 32,- USD)