Párszor megpróbáltam feltérképezni, és célzottan egy-egy része felé utat törni a guaraní asszonyok, taligák kézművescikkek, gyógy-és ártó füvek útvesztőjében de egyenlőre az ösztönös tévelygés volt a legcélravezetőbb. Nyolc tömböt ölel fel, 500 ember él itt, és másik 2000-nek ad munkát a piac. Arabok, kóreaiak, zsidók és paraguayiak kínálnak eladásra, nem csak legális árukat. Rengetek illegálisan befogott védett madarat, rágcsálót és makit találtunk például, másról nem is beszélve.
Amit a Mercado 4-en nem kapunk meg, szinte biztos, hogy nem is érdemes máshol keresni. A ruhanemüktől kezdve, az elektronikai cikkeken át, a szerszámokon keresztül az élőállatig, zöldségen, gyümölcsön keresztül az ételekig, mindent megtalálunk.
Valószínűeg számítógépet nem itt vásárolnék, de egyszerű ruhanemű és élelmiszer vásárlásra tökéletes a hely. Persze nyuszinak nézik az embert, ami nem is nehéz, hiszen nem sok hozzám hasonló hófehérke sétálgatott a standok között. Egy Badibas márkájú melegítőért hat eurónak megfelelő guaranít kértek, ami azért arcátlan. Nagyot néztem, amikor a szerintem jó áron, 5000 guaraniért vett banánt pakoltam el, és az eladó a szemem láttára adta oda ugyanazt egy asszonynak 2500ért. Hát mindegy, ez az önszervező társadalmi újraelosztás.
A legutóbb gyógyfüveket kerestem, és valamilyen megbízható kifőzdét egy olcsó ebéd elköltésére. A kifőzdék a hús és hal szekció fölött találhatóak. Azt hiszem. elég erős gyomrom van, és szeretem a mindenféle gasztro és piac kalandokat, de húspult azért kicsit sok volt.
Minden hűtés nélkül, legyek ezreitől kísérve igen émelyítő szagokat tud árasztani egy két napos marha a 35 fokos melegben. Pláne a gyomra. Az oszlásnak indult pacalnál és enyhén zöldülő bélnél kevesebb ocsmány dolgot szagoltam, de hát a kaland az kaland. Felfújt, száradó vastag és vékonybelek kilométerei, és kiteregetett szikkadó gyomrok négyzetkilométerei alatt vezetett az út a második emeleti kifőzdékhez.
Talán azért is nem találtam az “éttermeket” az első túrám alkalmával, mert délután négykor a húsrészleg már olyan orrfacsaró volt, hogy könnyező szemmel botorkáltam ki a levágott marhafülek között a friss levegőre, és reszkető kézzel csavartam ki az unicumos üveg nyakát. Dr. Zwack, mint mindig, most is segített.
A második alkalommal délben merészkedtem be, akkor még egész elviselhető volt a buké, meg is találtam a lépcsőt és két kedves, igen bátor barátommal, a kalandor Rebecával és nem kevésbé bevállalós cseh Terkával kiválasztottuk a legmegfelelőbbnek tűnő helyet.
Egy hatalmas termet kell elképzelni, minden két három méteren egy egy asztallal, rajta csiliszósz, azaz salsa de ají, az asztalok végében pedig egy-egy asszonyság egyszerű konyhája két három háromféle étellel.
10.000 guaraníért ( két euró ) szolgált fel a nénik egy tál vori vori levest, ősi guaraní eledel, kukoricaliszt golyókkal és csirkével, 15.000 egy jó fél kilós marhahúst grillen, másik 10.000ért pedig egy liter Brahma sört. Itt meg kell jegyeznem, hogy valószínűleg az európai sörkultúra a produktum jellegét tekintve fejlett, a cseh, német, brit, ír, szlovák vagy magyar sörök kitűnőek, de valahogy nekem sör még olyan jól nem esett mint a döglesztő párás 35 fokban. Az ember ilyen melegben egy tál vori vori felett nem issza a sört hanem harapja, és a jó paraguayiak mindig a fagyhatáron tartják a sört így még egy 10 perces molyolás után is üdítő és friss.
Nem firtattuk a hús eredetét, mert úgyis tudtuk, hogy a lenti orrfacsaróból való, de meg kell hagyni, hogy csodát művelt vele a szakácsnő, mert a kezdeti tartózkodó kóstolgatásból hatalmas lakoma lett. A higiéniás körülmények biztos hagytak kívánni valót maguk után, de bíztunk az oltásokban, és persze hittünk az Unicumban. Ma még mindenki rendben van, én pedig őszinte híve lettem a kerekded guaraní asszonyság főztjének. Nemsokára jön a recept is.
Ugyan a dohányzást mellőzőm amióta Paraguayba érkeztem, egy szál kézzel sodort természetes dohányból készült Alimrante szivarra rágyújtottam az ebéd végén, pláne, hogy 50 darab került 10.000 guaraníbe.
Egy szó mint száz, a Mercado 4 igazi hamisítatlan Latin Amerika, ha esetleg valaki Asunciónban jár, érdemes meglátogatni.
Persze a Mercado 4 élete sem játék és mese, itt is mint sok helyen Paraguayban, vagy akár a magyar piacokon, jelen van a szervezett bűnözés, és a piaci maffia. Aki többet szeretne tudni a témáról, melegen ajánlom Juan Carlos Maneglia, A hét doboz ( 7 cajas ) című filmjét.
{youtube}VPQy8jpH1HM{/youtube}