Guanajuato a gyarmati időszakban Mexikó egyik legfontosabb ezüstbányájával büszkélkedett – ennek megfelelően a város tele van templomokkal, kolostorokkal és palotákkal. A bányák azonban kimerültek, a letarolt hegyoldalakról lezúduló esők pedig évente elöntötték a szűk völgybe épült várost. A városatyák erre azt találták ki, hogy a bányászok építsenek árkokat és alagutakat a víz elvezetéséhez – Guanajuato alatt így alagutak és vájatok egész labirintusa jött létre. A nagy esők idején a várost ettől függetlenül elöntötte a víz, úgyhogy végül egy völgyzáró gáttal sikerült megoldani az eső-problémát, az alagutakban pedig azóta az autók és a buszok közlekednek. Guanajuatóban buszozni egészen szürreális élmény, a busz megy egy ideig valami katakomba-szerű járatban, aztán kibukkan egy kolostor és egy temető között, aztán megint visszabukik a föld alá.
És hát a temető, az sem akármilyen. A régi temetőben, máig megfejtetlen okokból, rengeteg holttest természetes mumifikáción ment keresztül – főleg azok, akik az 1833-as kolerajárványban vesztették életüket. Nem is Mexikó lenne, ha ezeket a riasztó hullákat nem állítanák ki közszemlére, sőt, nem a Múmiamúzeum lenne a (műemlékekben amúgy páratlanul gazdag) város legfőbb nevezetessége. A múmiák különben rémesek, mindegyik olyan, mintha kínjában ordítana, ahogy foszlik le róla a bőr meg a hús.
Mindezek ellenére Guanajuato egyáltalán nem egy gyászos, morbid város, sőt. Gyönyörűek a színes, régi házak, süt a nap, és – egyetemi városként – a kulturális élete is lenyűgöző. Van egy híres filmfesztivál júliusban, októberben pedig itt rendezik Mexikó legnagyobb kulturális fesztiválját, a Cervantinót (ami nagyjából épp úgy „kulturális”, mint a Sziget). Van egy nagy egyetem, Mexikó egyik legjobbja, a rengeteg diák pedig rengeteg kávézót, művészkocsmát, alternatív színházat és zenei klubot tart el. És, mintha ez még mind nem lenne elég, Guanajuatóban vannak Mexikó-szerte a legszebb nők. A Juárez színház előtti téren, alkonyatkor például olyannyira kiborult a kosár, hogy egy fél órán át csak ültem a lépcsőn nyitott szájjal, és próbáltam levegőhöz jutni.
Guanajuato, ha lehet ilyet mondani, a legmexikóibb minden mexikói város közül. Egyszerre morbid, bizarr, színes, életvidám, ijesztő, menő, összevissza – és még lehetne sorolni. Szívesen ott töltöttem volna néhány hetet-hónapot, de csak három napig maradhattam. Mindegy, egy biztos: egyszer majd vissza kell mennem a múmiák és az életöröm városába. http://clandestino.blog.hu