Hat évvel azután, hogy Venezuela bejelentette csatlakozási szándékát a szervezetnek, még mindig a bizonytalanság övezi fogadtatását. Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay államfői kedden és szerdán lázasan keresik azt a formulát, amely be is léptetné és kívül is hagyná az önjelölt Venezuelát.
Hugo Chávez személye ugyanis megosztja a tagállamokat: Uruguay akár a Mercosur alapokmányának megváltoztatása árán is befogadná a caracasi beteget, míg a többi állam ragaszkodik az eredeti feltételekhez. Új tagállam csak az érintett tagok parlamentjeinek és tagállamainak egyhangú támogatásával léphet be a Mercosurba.
A probléma az, hogy sem a brazil, sem a paraguayi szenátus nem hajlandó befogadni Venezuelát a jelenlegi politikai kurzusával együtt. Erre csak rátett egy lapáttal Chávez, amikor ezt hallva ,,az imperializmus farkasainak” nevezte az említett képviselőket.
A legnagyobb támogató Uruguay, aki szerint Venezuela tagsága segítene a jelenlegi ordító aránytalanságon a kicsi és nagy nemzetek között: Mujica elnök szerint elég lenne csak az államfőknek szavazni a tagság kérdéséről. Az ötlet támogatásra is találhatna az argentin Cristina Fernández, valamint a brazil Dilma Rousseff részéről.
Ez azonban az alapokmány megsértését és a vég kezdetét jelenti – mondja Luis Alberto Lavalle egykori uruguayi államfő, aki 1991-ben aláírta a szervezet megalakulásáról fogalmazott Asuncióni Egyezményt. Paraguay ellenzékiek által uralt szenátusa is úgy látja: Venezuela kierőszakolt tagsága nem más, mint nyomásgyakorlás.
Megfigyelők szerint Venezuela tagjelöltsége kényelmetlen helyzetet teremtett a Mercosuron belül. Egyrészt az eredetileg gazdasági tömörülés nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a gazdasági érdekeket, amelyeknek képviselői az adott országok parlamentjeiben megfogalmazzák fenntartásukat Venezuela tagságával kapcsolatban. Másrészt a kis államok szeretnék, ha nagyobb hangsúllyal vehetnének részt a szövetség munkájában és ezt Venezuela belépése segítené. Ennyit a politikai oldalról. A gazdasági következményei egy venéz tagságnak még megfogalmazásra várnak és egyáltalán nem jelentenek hétköznapi feladatot. Elég ha elképzeljük Brazíliát egy tömörülésben a caracasi vonal képviselőjével. (BBC/latim)