Fuád Maszúm, a frissen kinevezett iraki államfő belpolitikai lavinát indított el, amikor vasárnap este először nem nevezte meg az új iraki miniszterelnök személyét. Emiatt Núri al-Máliki az alkotmány megsértésével vádolta és elrendelte a hozzá hű iraki síita milíciának, hogy azonnal „utazzanak fel” Bagdadba. A helyzet már kísértetiesen hasonlított egy puccshoz, azonban most nem a hatalom megszerzése, hanem megtartására irányult. Végül Maszúm engedett, de nem al-Málikit kérte fel a kormányalakításra, hanem a parlamenti elnököt, Haider al-Ábádit.
Ábádi korántsem ismeretlen az iraki belpolitikában. Az elektronikai mérnök végzettségű al-Ábádi még Szaddám Huszein évei alatt menekült el Irakból és Londonban élt sokáig. Két testvérét politikai okokból végezte ki a Szaddám-rezsim. Nagy-Britanniában szervezte az emigráns síita kormányt és számos síita szervezetet támogatott. Majd a 2003-as amerikai invázió után visszatért az arab országba, ahol fontos pozíciókat töltött be a kormányban: először tájékoztatási miniszter lett, majd a parlament pénzügyi bizottságának elnökeként dolgozott.
Haider al-Ábádi, Núri al-Málikival ellentétben egyáltalán nem megosztó tényező, eléggé népszerű a síiták, a vallási kisebbségek (keresztények), de még bizonyos szempontból a kurdok körében is. Kinevezése után szinte azonnal a parlament síita többsége felsorakozott Ábádi mögé. Az új miniszterelnök az első felszólalásában rögtön nemzeti egységre szólította fel az irakiakat, hiszen egy minél szélesebb körű egységkormány felállítása lesz a legfontosabb feladata a következő egy hónapban.
Az új elnök állandó szavajárása a tolerancia, amellyel nemcsak az arab országban, hanem Nyugaton is szalonképessé teszi magát. Ábádi mellett áll ki az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Unió és az Arab Liga. Az Egyesült Államok mindjárt ki is jelentette, hogy az új kormányfőt támogatja és Málikinek vissza kellene lépnie, a felesleges erőszak elkerülése végett. “Washington szeretné, ha az új iraki vezetés egy új, befogadó kormányt alakítana, amilyen gyorsan csak lehet. Egy ilyen kormányt kész vagyunk támogatni.” – jelentette ki John Kerry amerikai külügyminiszter Ausztráliában, majd hozzátette: “Mindig olyan kormányt szerettünk volna, amely az összes iraki állampolgárt támogatja. Most is ez a cél.”
Törökország és Szaúd-Arábia is támogatja Ábádit, annak ellenére, hogy az iraki miniszterelnök síita. Augusztus 12-én Abdullah Bin Abdul-Aziz szaúdi király írt egy levelet az új iraki miniszterelnöknek, amelyben gratulált a kinevezéséhez. A levélben annak a reményének adott hangot, hogy Ábádi megteremti a nemzeti egységet és stabilitást hoz el Iraknak. Később a szaúdi külügyminiszter, Saud Al-Faisal, szintén „pozitív hírnek” minősítette az esetet és szerinte „az iraki szunniták számára Ábádi jelenti a biztonságot és megoldást az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet ellen.”
Érdekes az is, hogy Irán szintén kiáll az új miniszterelnök mellett és nagyon úgy tűnik, hogy Teherán „dobta” Núri al-Málikit. Ugyanazon a napon, amikor a szaúdi üdvözlő üzenet befutott, Ali Shamkhani, az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági bizottság titkára szintén gratulált Haider al-Ábádinak. Felszólította az iraki politikai feleket, hogy egységben forduljanak a külső fenyegetés ellen és mindenben támogassák Ábádit, s cserébe Irán minden szükséges támogatást megad az Iszlám Állam elleni harchoz. Sőt, Teherán rászólt Málikira is, hogy lehetőleg ne gördítsen akadályokat az új miniszterelnök elé.
Csakhogy a rendkívül széleskörű külső támogatás ellenére Ábádinak nincs könnyű dolga, két lényeges belpolitikai kihívással kell most szembesülnie. Először is korántsem biztos, hogy a szaúdi támogatás ellenére, az iraki szunniták kiállnak Ábádi mellet. Bagdadnak itt elsősorban nem azokkal a törzsekkel lesz nehéz kiegyeznie, amelyek hűséget fogadtak az Iszlám Államnak, hanem azokkal, amelyek bár nem álltak a terroristák oldalára, de nyíltan kijelentették, hogy nem harcolnak az iraki kormányért sem, s ugyanolyan ellenségnek tekintik őket (főleg az al-Anbár tartományban és a szaúdi-iraki határ közelében élő törzsek). Ezenfelül az új miniszterelnök kinevezése utáni napon egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát Bagdadban egy rendőrségi ellenőrzőpontnál, amely az Irak kormányfőjének újonnan kinevezett Haider al-Ábádi házához vezető úton állt. Habár áldozatok nem voltak, a szunnita öngyilkos merénylő üzenet volt Ábádinak: az iraki szélsőséges csoportok számára ő is ugyanolyan célpont, mint előde.
Másodszor pedig Núri al-Málikinak esze ágában sincs lemondani a hatalomról. Tegnap leszögezte, hogy mindenkinek el kellene fogadnia a legfelsőbb bíróságnak azt a határozatát, amelynek értelmében őt, azaz a legnagyobb parlamenti pártkoalíció jelöltjét kell felkérni kormányalakításra. A politikus emellett megerősítette, hogy a kormány nem mond le a hatalomról a szövetségi bíróság döntése nélkül. Az iraki fegyveres erők eközben megerősítették a biztonsági intézkedéseket Bagdadban: páncélosokat és terepjárókat vezényeltek a hidakhoz és a főbb kereszteződésekhez. A nap folyamán mintegy száz Máliki-párti tüntető vonult a fővárosban található Firdusz térre, hogy kifejezze a kormányfő iránti hűségét. Ezenfelül a saját milíciáján kívül al-Málikhoz hűségesek még az iraki hadsereg elitalakulatai is. A két-három dandárból álló, körülbelül 40 000 fős, amerikai fegyverekkel felszerelt és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező elit alakulatokkal Máliki szinte állandó (mobiltelefonos) összeköttetésben van, s a volt kormányfő bármikor parancsot adhat a beavatkozásra.