Szinte minden jel arra utalt, hogy a tizenkilencedik század közepén egy táncosnő múmiája került a londoni British Museumba: a női koporsó, a női “mellek” (amikről később kiderült, hogy azt valójában a balzsamozói készítették) , a szoknya, s a fakoporsóban belevésett Mutemmenu felirat, ami egy női név volt az ókori Egyiptomban, mind erre engedett következtetni. Csakhogy akadt vele egy probléma: az arcán látható szakáll – nem, most kivételesen nem Conchita Wurstra kell gondolni – komoly kérdéseket vetette fel a nemével kapcsolatban.
Végül a komputertomográfiai vizsgálatoknak (CT) köszönhetően sikerült tisztázni, hogy a nőnek hitt múmia valójában egy férfié. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy az illető 20 éves korában hunyt el és nagyjából 170 centiméter magas volt, öt foga hiányzott. A férfi valamikor az i.sz. 2. században, a római fennhatóság alatt álló Egyiptomban élt és halt meg.
Ám ezenkívül még számos érdekességet tartalmaz a múmia: Kezeit, ujjait és lábujjait ugyanis külön-külön pólyálták be, nem pedig egyben, ahogy az megszokott volt az ókori Egyiptomban. Ebből arra következtetnek, hogy előkelő személy lehetett, akinek eltemetéséről a legapróbb részletekig gondoskodtak. Testére például aranylevelet helyeztek, az ókori egyiptomiak ugyanis úgy gondolták, hogy az isteneknek aranyból van a bőrük, s mindkét térdére lótuszvirágot, az újjászületés jelképét rajzolták tintával.