Az egész probléma kiindulópontja nem más, mint a kőolaj világpiaci árának folyamatos csökkenése. Mivel az orosz kőolajtermelés óriási mértékben növekedett – gyakorlatilag a csúcson van – és az Irán elleni szankciók feloldása miatt óriási a kereslet a perzsa állam energiahordozói iránt, ezért az Öböl-térség iránt csökkent az érdeklődés. Ehhez még párosul, hogy több energetikai vállalat a felújítások miatt, ideiglenesen bezáratta néhány kőolajkútját. Ez pedig rendkívül kényelmetlenül érinti azokat a monarchiákat, amelyek gyakorlatilag ebből próbálják meg finanszírozni a gazdaságukat.
Természetesen ez csak az érem egyik oldala. A Perzsa-öböl menti államok ugyanis – félve attól, hogy az “arab tavasz” nevezetű jelenség őket is elsöpörheti – megnövelték az állami támogatásokat, szociális és egészségügyi fejlesztéseket és programokat hirdettek. Így próbálták meg elejét venni a forradalmaknak, vagy legalábbis lecsillapítani a dühöngő lakosokat. Ez a politika kétségtelenül sikeres volt, ám nem lehet a végtelenségig fenntartani, mivel lassan nincs amivel fedezni a költekezést.
Ezenfelül még ott vannak a katonai és védelmi kiadások folyamatos növekedése. Ez leginkább Szaúd-Arábiára igaz, mivel 2013-ban Rijád a védelmi célokra 59,6 milliárd dollárt fordított, megelőzve ezzel Nagy-Britanniát (57 milliárd USD) és Franciaországot (52 milliárd USD). Ez majdnem 10 százalékos növekedést jelent 2012-höz képest. Azonban Szaúd-Arábia nincs egyedül, mivel szinte az összes arab országban jelentősen megemelkedett a katonai kiadások nagysága: Ománban, Irakban, Líbiában, Algériában, Bahreinben, Jemenben és Jordániában.
“A prognózisok szerint a közeljövőben az állami költségvetés hiányba fog átcsapni. Szaúd-Arábia esetében már lehet, hogy 2017-ben be fog következni.” – jelentette ki Giyas Gokkent, az IIF (Institute of International Finance) vezető elemző, majd hozzátette, hogy a többi monarchia számára sincsenek jó kilátások: “Bahrein gazdasága és költségvetése 2011 óta gyakorlatilag egy helyben áll, a költségvetési deficit már most szembetűnő. Az ománi gazdaság még épphogy képes szuficitet elérni (1,9 százalék), de 2015-ben már itt is komoly lesz a költségvetési hiány.
Gokkent szerint a GCC tagállamok tisztában vannak a problémával: a tagállamok 2010 és 2013 között átlagosan 15 százalékkal emelték az éves állami kiadások nagyságát, de 2014-ben már az 5 százalékot sem éri el.