„Egyik Öböl-menti ország sem fordult Iszlámábádhoz, hogy küldjön pakisztáni katonákat a régióba, elsősorban Szaúd-Arábiába és Bahreinbe, valamint Szíriába.” – jelentette ki Navaz Sarif pakisztáni miniszterelnök a szaúdi koronaherceggel és Bahrein uralkodójával -Hamad ibn Ísza Ál Halífa – történt találkozója után. „A megbeszélések során csupán a bilaterális kapcsolatok fejlesztésének és az esetleges szorosabb biztonságpolitikai kooperáció lehetőségei kerültek szóba.” – tette hozzá a pakisztáni elnök.
Az arab sajtóban ugyanis felvetődött az az elképzelés, hogy pakisztáni katonákat küldenek Bahreinbe, a GCC (Öböl Menti Együttműködési Tanács) biztonsági erőinek a „megsegítésére” és helyi szunnita uralkodó hatalmának a konszolidálására. Ezenfelül pakisztáni militánsok – egyes weboldalak szerint negyvenezer – mentek volna Szíriába harcolni Bassár el-Aszad ellen.
Iszlámábád a Szíriai Szabad Hadsereg és a különböző militáns csoportok egyik legnagyobb támogatója. Február végén Pakisztán és Szaúd-Arábia, mielőtt még a szaúdi állampolgárságú militánsok ultimátumot kaptak volna Rijádtól, közös fegyverszállítmányt küldtek a Szíriai Szabad Hadseregnek (FSA). Pakisztán többek közt kínai gyártmányú FN-6 (FeiNu-Léginyíl) és a pakisztáni fejlesztésű Anza (Dárda) rakétákkal, és tankelhárító eszközökkel látta el az FSA-t.
Szaúd-Arábia és Pakisztán viszonya Navaz Sarfi után jelentős javulásnak indult. Ennek oka, hogy Sarif Szaúd-Arábiában kapott menedékjogot miután száműzték őt Pakisztánból, az 1999-es pakisztáni puccs után. A szaúdi királyi családdal jó kapcsolatot sikerült kialakítania, Rijád az elsők között volt, aki gratulált Sarif győzelmének, sőt biztosította őt a kapcsolatok elmélyítéséről és a gazdasági segélyek küldéséről. Szaúd-Arábia a múlt heti látogatás után másfél milliárd dollárnyi kölcsönt nyújtott a pakisztáni vezetésnek az ország fejlesztésére.