“Megerősíthetem, hogy a Marshall-szigetek kormánya küldött nekünk egy levelet, amelyben Dzsamíl asz-Szajjedet jelölte meg az ország képviselőjeként” – közölte Sue Williams, a párizsi székhelyű Unesco szóvivője, amely komoly döbbentett váltott ki az Egyesült Államoktól kezdve, Franciaországon át, egészen Bejrútig bezárólag.
A csendes-óceáni Marshall-szigetek ezen a héten bejelentette, hogy ezentúl egy volt libanoni tábornok fogja ellátni az ország képviseletét az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetében (Unesco). Marshall-szigetek egykoron az Egyesült Államok territóriuma volt, de 1991-ben független állammá vált. Ma körülbelül hatvanezren lakják a szigeteket és a védelmét az Egyesült Államok hadserege látja el.
A kinevezés diplomáciai mentességet tenne lehetővé Szajjed számára, hogy mentesüljön a 2005-ös Haríri-gyilkosság ügyében vizsgálódó különleges ENSZ-törvényszék (TSL) esetleges további eljárásai alól. “Az Unesco adhatja meg a diplomata státust. Reméljük kellően átgondolják a döntést” – fejezte ki aggodalmát a francia külügyi tárca vezetője. Később hozzátette, hogy a francia hatóságok feladata ebben az esetben mindössze a vízum kiállítása a megbízólevéllel rendelkező diplomaták számára.
De ki is ez a Dzsamíl asz-Szajjed? Egy rendkívül megosztó személyiség nemcsak a Közel-Keleten, hanem a világon. Őt azzal vádolják, hogy köze volt Rafík Haríri elleni merénylethez, sőt egyesek szerint a libanoni tábornok tervelte ki az egészet. A Rafík Harírit szállító autóoszlop ellen 2005. február 14-én Bejrútban végrehajtott öngyilkos pokolgépes merényletben a miniszterelnökön kívül még 22 ember vesztette életét. Egyes libanoni politikusok, köztük a meggyilkolt kormányfő fia, Szaad Haríri a szír titkosszolgálatokat vádolta meg a terrorcselekmény megszervezésével.
2005-ben a libanoni ellenzék nyomására lemondott a posztjáról. Négy másik főtisztel együtt letartóztatták és Roumieh börtönébe – Bejrút északi részén – zárták be, miközben ENSZ vizsgálat kezdődött az ügyében. Azonban a négy évnyi nyomozás alatt nem sikerült bizonyítékot találni ellene, s ezért 2009-ben szabadon bocsátották. Ugyanebben az évben még találkozott Bassár el-Aszaddal a szír elnökkel, majd ezután Bejrútban telepedett le.
Szíria tagadta a vádakat, ugyanakkor a merénylet után a Szíriai Arab Hadsereg és titkosszolgálat kivonult az arab országból. Damaszkusz még a libanoni polgárháború (1975-1990) elején beavatkozott az eseményekbe és 1976-ban katonai megszállás alatt tartotta a cédrusok országának északi részét. Szíriának 1990 után is 40 ezer katonája maradt Libanonban, s az utolsó tiszt 2005. április 26-án hagyta el az országot.