A hősnőt úgy hívják, ahogy az egyiptomi fővárost arabul. Az a küldetése, hogy egyszerre küzdjön meg a nőgyűlölettel és az iszlamofóbiával. Ezt 19 éves szülőanyja, Dina Mohamed mondja. Aki a képregényt arabul és angolul is feliratozza.
Kairónak sok mellékneve van, például győzedelmes vagy hódító. Szerinte ezért tökéletes név ez egy hősnőnek. Aki természetesen az ellen küzd, ami a fiatalokat, pontosabban a fiatal nőket leginkább frusztrálja ma Egyiptomban. Így a szexuális zaklatás és erőszak ellen.
Dina azért fátyolozta le Kahirát, hogy meggyőzze az iszlámgyűlölőket. Akiknek szerinte könnyű céltábláik a befedett nők, mert messziről látszik rajtuk, hogy muszlimok. Meg azért is rajzolt rá kendőt, mert az emberek teljesen személytelennek látják az elfátyolozott nőket. Pedig nem azok.
Dina, aki grafikusnak tanul, maga csinál mindent. Ő rajzolja a figurákat, írja a sztorit és posztolja a kalandokat. Azt mondja: szeretné, ha tényleg létezne egy ilyen szuperhősnő. Főleg olyankor, amikor kint van a városban, és beszólnak neki, követik, vagy meg is akarják fogdosni. Ugyanakkor tudja: nem Kahirára van igazából szükségük az egyiptomi nőknek. Törvények, szabályok, odafigyelés és a viselkedési normák megváltoztatása kellene ahhoz, hogy elejét vegyék a zaklatásnak.
Az egyik képen lefátyolozott nők vonulnak a sok kairói tüntetés egyikén. Kahira azt mondja róluk: azért vagyok szuperhős, mert szuperhatalmam van. Ők meg azért, mert nekik nincs.