Nem éppen vonzó arcát mutatják az országnak a véres tüntetések, a felgyújtott autók és a felrobbantott buszok. Pedig a híradókban ezeket látjuk, nem azt, hogy közben Luxorban vagy a piramisoknál békésen nézelődik néhány mégis odatévedt idegen. Nyugalomban, mert bármilyen furcsa, a korábbi tömegben kibírhatatlan módon tolakodó tevetulajdonosok, konflisosok, felukások, papirusz árusok most visszafogottabbak: félnek, hogy elijesztik a ritka vevőt. Most zavartalanul lehet tűnődni a sok ezer éven.
De ugyanakkor fáj, hogy gebék a lovak, tucatnyian sem állják körül Tutenhamon aranymaszkját, a hang- és fényjáték pedig a piramisoknál már csak naponta egyszer megy, és csak egy nyelven. Legutóbb azon az egyen is öten ültünk a sok száz széken. Egyiptom üres, legalábbis ami a turistákat illeti. Kivétel ez alól csak a Vörös tenger. Ezek itt az Egyption Streets képei. De bármelyikünkéi lehetnének.
