A most 96 éves Jaszaburo Hacsitani tehetős japán családban látta meg a napvilágot, ahonnan feleségével, Hiszakóval Koreába költözött, ahol ott egy fiuk és egy lányuk született. A Vörös Hadsereg 1945-ös bevonulása után a férfit több társával együtt, kémkedés vádjával a szibériai Magadan táborába zárták tíz évre.
Az orosz Klaudia Novikovát orosz férjétől és fiától szakították el, amikor a szovjet tulajdon ellopásával vádolták meg és egy szibériai táborba zárták tíz évre.
A szabadulás után, a szovjet bürokrácia hibájából, Jaszaburót nem írták fel a hazaküldendő japánok listájára. Akkor már meggyőződésévé vált, hogy családja nem élte túl a háborút és Jakov Ivanovics néven felvette a szovjet állampolgárságot.
A szabadulás után Klaudia megtudta, hogy férje elhagyta őt és már új családja van.
„Brjanszkban találkoztunk, egy kitelepítő táborban. Megláttam Jasa nem orosz arcát. Vékony volt, elesett és a szemében szívfacsaró fájdalom” – idézi Klaudiát a The Siberian Times.
Nem rögtön indult a kapcsolatuk, már azért sem, mert az asszony sokat szenvedett volna egy kémkedéssel vádolt (ha ártatlanul is) férfi miatt. Jasa az 1960-as évek elejétől noszogatta levélben Klaudiát, hogy költözzön hozzá az orosz távol-keleti Progressz faluba. Majd a visszautasítás után elutazott hozzá és személyesen kérte meg a kezét. Összeházasodtak.
Jaszaburo borbélyként és fotográfusként dolgozott, közösen gondozták a kertet, egy kecskét és méheket. Szerényen, de boldog házasságban éltek. Annyira erős volt mindkettejükben a vágy, hogy ugyanazon a napon haljanak meg, hogy két koporsót is készítettek és a padláson tárolták őket. Ma már tudjuk, hiába.
A Szovjetunió felbomlása után egy helyi férfi japán üzlettársának mesélt a házaspárról, aki végül testvéréhez vezette el Jaszaburót. Az akkor már idős férfi azt is megtudta, lánya és koreai felesége él és az asszony 51 éve hűségesen várja.
„Nem tudlak elhagyni, te vagy nekem a minden” – mondta Jaszaburo Klaudiának, de az asszony a tisztességet választotta. Lelkiismerete azt diktálta, küldje vissza férjét hűséges feleségéhez Japánba. Elváltak és 1997-ben búcsút intettek egymásnak.
Jaszaburo ezek után rendszeresen küldött ajándékokat Klaudiának és minden szombaton felhívta telefonon, kérve, látogassa meg őt Japánban. Végül mindhárman találkoztak. A két nő megölelte egymást és könnyek között, némán is értették egymást.
Hiszako halála után Jaszaburo kérte Klaudiát, költözzenek újra össze. Az asszony azonban ezt visszautasította, töltse csak a férfi élete végét tisztességben és jó orvosok mellett Japánban.
Klaudia idén szeptemberben elhunyt. Kevéssel ezután érkezett egy levél Progresszbe Jaszaburótól: „Klaudia! Értesültem a halálodról és úrrá lett rajtam a bánat. Próbáltalak hívni augusztus 30-án, a 96. születésnapomon, de nem sikerült. Az Oroszországban leélt negyvenvalahány év alatt mindig velem voltál, mindig támogattál. Mindent köszönök… Csak a te támogatásod miatt voltam képes visszatérni Japánba. Emlékszem, hogyan csináltattuk meg azt a két koporsót magunknak. Ha tehetném, rohannék hozzád és szorosan megölelnélek… De erőtlen vagyok… Nyugodj békében, drága Klaudia. A te Jaszaburód.”