Jóváhagyta Alekszandr Lukasenko, hogy újra büntetőjogi kategória legyen a munkakerülés – jelentette tegnap az Interfax.
„Vissza akarják hozni a munkakerülés fogalmát. Hát hozzák. Érthetőbb lesz a népnek. Nem kell semmi jót, amit a szovjet időkben alkottak, kidobni” – válaszolta a javaslatot tevő belügyminiszternek Belorusz elnöke az ország migrációs és foglalkoztatási kérdéseivel foglalkozó tanácskozáson.
Lukasenko szerint bármilyen eszközzel munkára kell fogni azokat, akik nem dolgoznak. Hogy Beloruszban ne legyenek munkanélküliek, az ahhoz szükséges intézkedéseket január 1-ig meg kell valósítani.
A mostani felbuzdulás azért vehető komolyan, mert az utóbbi két évben már többször tettek hasonló javaslatot. Viktor Guminszkij, parlamenti szóvivő-helyettes például 2012-ben kezdeményezte, hogy büntessék a munkakerülést. Mihail Mjasznyikovics kormányfő pedig azt szerette volna tavaly elérni, hogy vessenek ki adót a nem dolgozó állampolgárokra.
Jóllehet hivatalosan fél százalékos munkanélküliségről beszélnek Beloruszban, sokan gondolják úgy, hogy a valós adat inkább 10 százalék körül van. A legfrissebb, nemzetközi felmérésből származó számokat 2009-ből találtuk az interneten. Azok szerint akkor több mint 12 százalékos volt a munkanélküliség. Ha ez még ma is így van, akkor lesz mit csinálni január elsejéig.
Egyébként meg téved, aki az Európa utolsó diktátoraként aposztrofált Lukasenko újabb hóbortjának gondolja ezt a mostani ötletet. De még csak nem is a szovjetek voltak az elsők, akik büntették a munkakerülést. Hazánkban például már száz évvel ezelőtt, 1913-ban bekerült a fogalom a Büntető Törvénykönyvbe. Akkoriban a munkakerülés szabálysértésnek minősült, amit nyolctól hatvan napig terjedő elzárással büntettek.