Chuck Hagel, amerikai védelmi miniszter a közelmúltban Grúziába látogatott, Washington támogatásáról biztosítva ezzel a kaukázusi országot, mely 2008-ban rövid háborút vívott Oroszországgal. Tbiliszi, Ukrajnával ellentétben évek óta folyamatosan NATO tag szeretne lenni, de idén tavasszal egy beszédében Obama ismét kijelentette, még várni kell a csatlakozásra.
Magától értetődő Grúzia lakosságának és kormányának szimpátiája Ukrajna iránt. A hivatalos vélemények azonban tartózkodnak Dél-Oszétia és Abházia Krím-félszigethez hasonlításától, mivel előbbieket Oroszország nem akarja annektálni.
Más volt szovjet tagköztársaságnak is adott okot az aggodalomra a moszkvai vezetés, mikor az állam létének jogosságát kérdőjelezte meg. Az egyik legszorosabb szövetségesnek tekintett Kazahsztánról mondta azt Putyin egy augusztusi interjúban, hogy a kazah nép nem létezik és az országot is csak az elnöke, Nurszultán Nazarbajev alkotta. Az országban egyébként szintén jelentős orosz lakosság él.
Eközben Kirgizisztánban is egyre nagyobb Moszkva befolyása. Nemcsak az ország tartozásának egy jó részét írta le, de a helyi olajiparba is sokat fektet be. Biskek pedig bezáratta az Egyesült Államok itteni légibázisát, mely a térség utolsó amerikai támaszpontja volt.
A Slate Magazin internetes cikkében a helyzettel kapcsolatban azonban sokkal optimistább, hiszen Közép-Ázsiában komoly érdekei vannak Kínának is és Ukrajna, valamint Lengyelország közös haderőt fog felállítani a közeljövőben. Putyin kirohanása, miszerint “két nap alatt elfoglalja” Kelet-Európa fővárosait, az oldal szerint korántsem elképzelhető.