Miközben a nyugati média képtelenségnek nevezte az ukrán válság közepén tartott mongóliai látogatást, a név nélkül nyilatkozó helyi tisztviselők állítják, ez csak a második felvonása volt annak a színjátéknak, amelyet Putyin a kínai elnökkel együtt dolgozott ki Sanghajban még május 20-án. Az út valós okait, hátterét és menetét a The Jamestown Foundation térképezte fel és foglalta össze tanulmányában.
Szeptmber 3-án a mongol kormány örömmel fogadta Vlagyimir Putyint Ulánbátorban, bízva, hogy növekedésnek indulhatnak az orosz gazdasági befektetések Mongóliában. Az alig hat óra alatt összesen 14 megállapodást írtak alá a felek, amelyek már a gyakorlati megvalósítás felé mutatnak; de nagyobb jelentősége van annak a politikai üzenetnek, amelyet Putyin küldött ezzel.
Látszólag az orosz elnök csak azért utazott a közép-ázsiai államba, hogy megünnepelje 75. évfordulóját a szovjet és mongol csapatok közös győzelmének a japán invázió felett. Ezzel kapcsolatban Putyin kijelentette: „Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Mongóliában lehetek, a barátaink között. Hosszan tartó és erős kötelék fűz minket össze, melyek számtalan közös eredménynek és eseménynek köszönhetőek.”
Annak ellenére, hogy a pletykák szerint a két államfő kapcsolata nem felhőtlen,Tsakhiagiin Elbegdorj is dicsérően szólt a két országot összekötő történelmi kapcsolatokról és hozzátette: „Biztos vagyok benne, hogy a látogatása új fejezetet fog nyitni kapcsolataink történetében.”
A felek hét szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyek érintették a légierőt, építkezéseket, gazdaságfejlesztést, pénzügyi együttműködést és a médiát. A másik hét kormányközi megállapodás azonban sokkal fontosabb a kétoldalú kapcsolatokat illetően. Különösen igaz ez a kölcsönös vízummentesség véglegesítésre. A másik döntő egyezség a kulcsfontosságú észak-dél irányú vasútvonal modernizálásáról született az Ulánbátor Vasúttársasággal kapcsolatban. Ez egy állami részvénytársaság, melynek többségi tulajdonosa Oroszország, Mongóliának pedig 49 százalékos részesedése van a vállalatból, amely a mongol teherszállítás 60 százalékát bonyolította le a tavalyi évben.
Mongólia számára létfontosságú, hogy felújítsa az egyetlen orosz nyomtávú személy- és áruforgalmi vonalát, amely összeköti Oroszországgal és Kínával. Ez az egyetlen lehetősége, hogy növelni tudja kereskedelmét szomszédaival. A megállapodás éttermében a fejlesztési terveknek jövő márciusra kell elkészülniük. Továbbá, az egyezmény egy esetleges nyugati vasútvonallal kapcsolatos vizsgálatokra is kitér, amely Mongólián keresztül kapcsolná össze Oroszországot és Kínát. Ez segítené az orosz exportot Kínába, Indiába és Pakisztánba, valamint további mérlegelés tárgyát képezi keleten a Csojbalszan-Erencav vasútvonal használata is.
Mindkét fél egyetértett abban, hogy további egyeztetésekre van szükség a tranzit vámokkal és kvótákkal kapcsolatban, továbbá arról is, Mongólia miképpen férhet hozzá az orosz kikötőkhöz; illetve arról a mongol javaslatról, amely háromoldalú egyezményt kötne Mongólia, Kína és Oroszország között a vasúti szállítással kapcsolatban. Putyin még hozzátette: „A vasúti hálózat modernizálása és fejlesztése lehetőséget nyit olyan kiterjedt bányászati lelőhelyek kiaknázására, amelyek nehezen hozzáférhetőek.”
Mongólia vasútvonalai (Térkép: www.mongolnow.com)
A másik aláírt egyezmény inkább csak kívánságokat fogalmaz meg, mint konkrét terveket. A jelenleg kétoldalú kereskedelmi rés Oroszországnak kedvez, ezért Mongólia indítványozta, hogy a jelenlegi 1,6 milliárdos kereskedelmi forgalmat 2020-ig 10 milliárd dollárra növeljék, valamint azt, hogy a mongol árukat mentesítsék az orosz vámoktól és kvótáktól a következő 20 évre.
Putyin csak annyit ígért, hogy enyhítenek néhány korlátozáson, amelyek a mongol húsexportot érintik, miközben tovább keresik a lehetőséget az orosz gépjárműipar és a Rosznyeft gázvállalat bővülésére a mongol piacon. Az továbbra is a jövő zenéje marad, hogy az Orosz Fejlesztési Bank valóban rendelkezésre bocsátja-e a beígért 74 millió dollárt a 4-es Mongol Hőerőmű bővítésére.
Ugyanakkor a regionális együttműködésről szóló tárgyalások eredményeiről mindkét fél homályosan nyilatkozott. Ezek érintették az ENSZ és a Sanghaji Együttműködési Szervezet fórumait, a katonai együttműködés szélesítését, valamint Mongólia indítványát egy magas szintű háromoldalú találkozóra Kínával a régió biztonságát illetően.
Noha egy oroszbarát blog tévesen azt állította, hogy Putyint lelkes mongol tömegek köszöntették egész útján a repülőtértől indulva, helyi tudósítók, mint Sumati Luvsandendev, a Mongólia Sant Maral közvélemény-kutató intézet feje, azt jelezte, hogy a mongol népesség csalódott volt, amikor azt látta, hogy semmilyen tényleges következménye nem lesz a látogatásnak. Néhány mongol képviselő, négyszemközt, azt mondta, hogy Putyin látogatása az Ukrán krízis közepén, inkább szólt a kínai miniszterelnöknek tett ígéret beteljesítéséről – azaz, hogy engedi Mongóliának megépíteni a kínai keskeny nyomtávú vasútvonalat és a közösen birtokolt Ulánbátor Vasúttársaság modernizálását – mintsem az orosz-mongol barátság ünnepléséről.
Hogyha a tíz nappal korábbi kínai elnök látogatásához hasonlítjuk, akkor Putyin útja talán nem eredményezett ugyanakkora hatású befektetésekről szóló egyezményeket és hazai sajtóvisszhangot. Az viszont fontos, hogy nyilvánvalóvá tette Mongólia, Kína és a világ számára, hogy Oroszország meg kívánja őrizni a befolyását a belső-ázsiai országok ásványi anyagokra épülő gazdaságában.