Dilbanian akkor találkozott a látássérült emberek problémájával, amikor egy hangoskönyv készítésén dolgozott. Felismerte, hogy ezek az emberek óriási akadályokba ütköznek a mindennapokban, különösen, ha különböző tréningekről és tanulásról van szó. Segíteni kívánt tehát nekik, hogy elérhessék az egészséges emberek számára hétköznapinak tűnő életcéljaikat: „meg akarnak házasodni, gyerekeket szeretnének; úgy akarnak élni, mint az átlag emberek.”
Így 2013-ban az UDNP és az UNICEF támogatásával, illetve a kínai orvoslást Bostonban tanuló Liana Avetian segítségével elindította masszázsterapeuta képzését a látássérült emberek számára.
Avetian az Eurasianet.org hírportálnak elmondta, egy évig foglalkozott tanítványaival és ismertette meg velük az akupresszúrás pontokat, más kínai technikákkal együtt, valamint fejlesztette ügyfélszolgálati készségeiket is. „Egyesével megmutattam minden technikát mindenkinek, miközben felvették, hogy otthon újrahallgassák és elismételjék a szavaimat. És a következő alkalommal már meg tudták rajtam csinálni a bemutatott technikákat.”
Bár a rendkívül érzékeny kezek nagyon gyorsan tanultak, megvoltak a képzés mélypontjai is. „A legnagyobb probléma, hogy időként nem tudnak benned bízni – mivel ha nem látsz, nem tudsz bízni sem; ez egy olyan vonás, ami mindenkiben meg van ebben a közösségben.”
A Látó Kezek alapítványnak már van saját masszázsterápiára kialakított helye és folyamatosan növekszik. Különösen népszerű lett a turisták és a diaszpóra körében, valamint különböző hotelekkel is sikerült egyezségre jutni, akik ajánlják a szolgáltatást ügyfeleik részére.
A kezdeményezést az UDNP regionális központja is kitüntetésben részesítette, mint a legegyedibb megoldást, amely az UDNP támogatásával a régióban létrejött.
A program létrehozói és szervezői azonban nem állnak itt meg. Jelenleg egy olyan megoldáson dolgoznak, amely lehetővé teszi a masszőriek számára, hogy akár házhoz is menjenek.
Hagyd a stresszt a vakok kezében! – Megérkezett a legújabb masszázs
Sajnos a látássérülteknek Örményországban sincs könnyű sorsa. Ahogy Kínában, úgy a Dél-Kaukázusban is a látásvesztéshez hasonló károsodásokat az emberek inkább hatalmas csapásként fogják fel, nem pedig kezelhető problémaként. Azonban a helyzet lassan javul, ami Mariam Dilbaniannak és az általa létrehozott alapítványnak, Látó Kezek, köszönhető.
(Visited 1 times, 1 visits today)