Tíz évvel ezelőtt történt Beszlán 1-es számú iskolájában a túszdráma, melynek következtében 334 ember, köztük 186 gyermek vesztette életét.2004 szeptember elsején foglalták el a beszláni iskolát csecsen fegyveresek, ahol 1100 embert, köztük 777 gyermeket ejtettek túszul. 52 órán keresztül tartották magukat a terroristák, a túlélők azonban a mai napig szenvednek a történtek miatt.
Nagyezsda Gurijeva, tanárnő a Szabad Európa Rádiónak (RFE) mesélte el tragédiáját. A nő akkor már 26 éve tanított az iskolában, ahova tíz éve két gyermekével, egy fiával és lányával érkezett a tanévnyitóra. “Sokaknak ettől kezdve gyökeresen megváltozott az élete. Voltak, akik megszállottan nyomoztak, hogyan is történhetett meg, mások a mai napig gyakran sírnak a temetőkben, mintha azzal visszahozhatnák szeretteiket.” – osztotta meg a RFE-val fájdalmát az édesanya, aki mindkét gyermekét elvesztette azon a napon. “Úgy érzem, mintha tegnap történt volna […] Rájöttem azonban, hogy nem szabad másokat terhelnem a bánatommal.”
Csecsen és ingusföldi fegyveresek azzal a céllal foglalták el az iskolát, hogy elérjék az orosz csapatok visszavonását Csecsenföldről. A túszokat a tornaterembe terelték össze, ahol óriási volt a hőség és nem engedték meg senkinek sem, hogy igyanak. A fegyveresek összetörték a csapokat és eltömítették a vízvezetékeket, hogy a mellékhelyiséget használók ne tudjanak inni. “A gyerekek megpróbálták a pólójukkal felitatni a vizet és úgy folyadékhoz jutni. Voltak, akik a szájukban vittek vizet az anyjuknak.” – mesél a szörnyűségről Gurijeva. A gyászolók a mai napig kibontott vizes palackokat visznek a tragédia helyszínére, amit a holtaknak ajánlanak fel.
A terroristákkal folytatott tárgyalások azonban nem hoztak eredményt és szeptember 3-án megrohamozták az épületet az orosz erők. Délután egy órakor hatalmas robbanás rázta meg az iskolát, amitől sokan elkezdtek menekülni, miközben a terroristák elkezdték mészárolni őket. Röviddel ezután újabb robbanás történt, ugyanis gyújtóbombát lőttek be az orosz erők.
“Ekkorra Vera, a lányom már nem élt […] mikor megtaláltam ugyanaz a kifejezés ült az arcán, ami általában szokott, ugyanaz a mosoly. Csupán a szemei zárva voltak és véres könnyek futottak végig az arcán.” Fia, Birosz egy repesztől kapott halálos sérülést. Másik testvére, Irina ott maradt vele, amíg a fegyveresek visszavonulás közben el nem ráncigálták a szomszédos konyhába.
Mikor az orosz különleges alakulatok benyomultak, Nagyezsdának és Irinának sikerült kimenekülnie egy ablakon keresztül. ” Ezek után mindenkinek meg kellett találnia életének új értelmét. Azóta azonban sok túlélő lett öngyilkos.” Nagyezsda férje a tragédia hatására vált az alkohol rabjává és másfél évvel később meghalt.
Sokan feltették már akkor is és azóta is a kérdést, szakszerű volt-e az orosz alakulatok taktikája? A nehézfegyverek és a gyújtóbombák használata, valamint a kibontakozó kaotikus tűzharc ugyanis jelentősen hozzájárult az áldozatok magas számához.
Nagyezsda két hónappal az eset után ismét tanított. “Ez olyan számomra, mint a színészet. Mélyet lélegzel, mosolyogsz és előadod a mondandódat […] utána, majd hazafelé az úton sírhatsz. Sok gyermek ugyanígy kezelte a történteket.
Az 1-es számú iskolával szemben egy új épült, melynek bejárata felett az “Egy új élet kezdete” felirat hirdeti, hogy közösen képesek a beszlániak feldogozni a szörnyűségeket és maguk mögött hagyni a múltat.