Most fejezik be a GULAG asszonyai című film forgatását. A készítők a közösségi oldalakon keresztül gyűjtötték össze az elkészítéshez szükséges összeget, amelyet főképpen oroszok és kelet-európaiak adományoztak.
A projekt az amerikai Stanford Egyetem egyik szemináriumán indult. Paul Gregory történész a totalitárius rezsimekről tartott sorozatában említést tett Steven Spielberg Shoah Alapítványáról és a Holokauszt túlélőivel ott készített interjúkról. Ez adta az ötletet az orosz származású Marianna Jarovszkajának, filmtekercsen rögzítse a munkatáborok túlélőinek történeteit.
Vera Hecker (Kép: Rbth.co.uk)
A rendszerszerű elnyomás témája mélyen él az orosz emberekben: ha ellenállsz, elpusztulsz. A túlélés azonban csak egy része a történetnek, utána következne a boldog élet felépítése. Sok túlélűnek nincs családja, gyermeke. Kettétört az életük és senki nem kért tőlük bocsánatot. Moszkvában még ma sincs a munkatáborokat bemutató múzeum.
Szinte nincs olyan család, amelynek legalább egy tagja ne járta volna meg a GULAG-ot. Jarovszkaja színész nagyapja például jó néhány évet töltött az akkori Leningrádtól körülbelül 90 km-re fekvő táborban, mert a nem megfelelő politikai vonalhoz tartozott. Szabadulása után ugyan engedték játszani, de csak negatív, a nép ellensége szerepeket kapott.
Számtalan levéltári dokumentum átbogarászásával kezdődött a munka, majd két Oscar díjas filmes, Mark Harris és Mitchell Block producerként csatlakoztak a csapathoz és elkezdtek beszélgetni a még élő női túlélőkkel.
Nagyezsda Levickaja (Kép: Rbth.co.uk)
A dokumentumfilm főszereplői közül három asszony történetét ismertette röviden a Russia Behind The Headlines cikke.
A híres orosz író, Alekszandr Szolzsenyicin titkárnője, Nagyezsda Levickaja összesen 9 évet töltött börtönökben és táborokban. Vera Hecker csupán német családneve miatt volt öt évig a GULAG-on. A 19 éves lány zongora tanára kelt védelmére, akit emiatt Udmurtiába küldtek, ahol később meghalt.
Fekla Andrejeva (Kép: Rbth.co.uk)
Az uráli Fekla Andrejeva családját 1931-ben kuláknak nyilvánították és munkatáborba küldték. Apját 1938-ban kivégezték, aki utolsó találkozásukkor azt mondta lányának: „Egyetlen dolgot akarok, hogy megtegyél, tanulj. Mert egy tanult embert sokkal nehezebb elnyomni.” Fekla megfogadta a tanácsot és miután megszerezte történészi doktorátusát az áldozatok elégtételének szentelte életét, összesen 419 ember rehabilitációját érte el.