Programot indít kivándorolt állampolgárai hazacsábítására a kazah állam, hogy elkerüljenek egy esetleges ukrán forgatókönyvet.A mostanihoz hasonló Oralman nevű programot két évvel ezelőtt függesztettek fel Kazahsztánban. Most viszont ismét olyan átfogó tervvel állt elő a kazah vezetés, mellyel az élet több területén is támogatnák a hazatelepülőket. Ehhez például a hazautat és a lakhatást is segítenék, utóbbi helyszínét azonban a kormány szabja meg.
A hét kijelölt régió közül hat északon, az orosz határ mentén található, ahol jelentős orosz kisebbség él, a hatodik pedig a kőolajban és földgázban gazdag Kaszpi-tenger mellett terül el. A The Moscow Times értesülései szerint az intézkedések nem az ország etnikai összetételének megváltoztatását, hanem az északi területek munkaerejének növelsét célozza. A hivatalos adatok szerint ugyanis rohamosan néptelenednek el ezek a vidékek és 2050-re akár egy millió alá is csökkenhet a lakosság száma. Ennek megakadályozására az országon belüli migrációt is elősegítik.
Az asztanai kormány ugyanakkor az északi, orosz kisebbség által lakott vidék miatt is aggódik. Egészen pontosan attól félnek, nehogy valami ukrajnaihoz hasonló történjen itt. Nazarbajev elnök tanácsadói annak ellenére hívták fel erre a figyelmet, hogy a két ország nagyon szoros és jó kapcsolatban áll egymással.
Ukrajnához hasonlóan Kazahsztánnak is hosszú határa van Oroszországgal, mely mintegy 7000 kilométeres. A 17 milliós ország lakosságának ötöde orosz, mely főleg a határ mentén él, a most indult visszatelepítési program célterületein.
A határontúli kazahok jó része még a szovjet időszak alatt menekült el a kollektivizálás elől Nyugat-Kínába, Iránba, Törökországba és Mongóliába. Moszkva ekkor nagy erőkkel támogatta a szláv lakosság növelését is. 1991 óta mintegy 944 ezren tértek haza, de becslések szerint még 3,5-4,5 millió kazah él külföldön.
A hazatérőknek azonban nehézségekkel is szembe kell nézniük: sokuk nem ismeri a még mindig fontos orosz nyelvet és teljesen más kultúrákban éltek, illetve nőttek fel.
Bekzat Dalilbek, aki tíz évvel ezelőtt 18 évesen költözött haza Kínából, szintén a nyelvi nehézségeket emelte ki. “Miért kell oroszul beszélnem a saját hazámban?” – teszi fel a kérdést a hölgy, aki folyékony angol és mandarin nyelvtudással tért haza, ma pedig a kazah és orosz elsajátítása után egy fordítóirodában dolgozik. “A diszkrimináció is nagy probléma […] másodrangú állampolgárokként kezelnek minket.” Ezt azzal indokolja, hogy a többség szerint csupán a jóléti juttatások miatt költöznek sokan haza, sokszor teljesen képzetlenül.
Kazahsztán lakosságának a Szovjetunió felbomlásakor csupán 40 százaléka volt kazah, mára ez a szám már meghaladta a 60 százelékot. Ebben a környezetben elengedhetetlen egy összekötő nyelv megléte, mely jelen esetben az orosz. A főváros csak 2020-ra tűzte ki, hogy lakossága 95 százaléka ismerje a kazah nyelvet.
A russzifikációt felváltó “kazahfikáció” viszont továbbra is olyan folyamat, melyről hivatalosan nem beszélnek.