A miskolcnyi lakosságú Norilszk a világ egyik legnagyobb bányászati és kohászati központja. 1921-ben alapították, tehát a szovjet idők hajnalán és már korán ügyeltek arra, hogy a külvilág, főleg a külföld előtt elzárt világ legyen. Ugyanis itt található Oroszország egyik legjelentősebb fémlelőhelye. A gazdaságban betöltött szerepe ellenére, mind a mai napig nincs út és vasút kapcsolata más városokkal, a kitermelés miatt a világ egyik leginkább szennyezett levegőjű városa. A lényeg pedig, hogy az arktiszi területen található és egyetlen kikötője a fagy miatt évi kilenc hónapig nem használható.
Azt, hogy itt az emberek mégis szeretnek élni Nagyezsda Rimszkaja, 32 éves fotós szeretné bemutatni. „Norilszkban csak két dologból van hiány: oxigénből és internetből.” – utal a légszennyezésre és a csapnivaló netes kapcsolatra Nagyezsda. Ennek ellenére teljesen élhető városról van szó, még ha ő maga is csak az ellenkezőjéről értesült. „Sokkal jobb itt az élet, mint gondoltam, sőt, mint egyes más orosz városokban.” És valóban, az igényes szórakozóhelyek, éttermek egész nap várják a társasági életre vágyókat és a kereslet csak egyre nő ezekre.
Van persze alapja az előítéleteknek. Várossá ugyanis csak 1953-ban vált Norilszk, előtte Gulag tábor volt. Sztálin a legkegyetlenebb, legembertelenebb körülmények közt dolgoztatta itt az elítéltek ezreit. Igazi pokolnak nevezték akkoriban.
Várossá alakulása után sem voltkönnyű az élet, hiszen csak kevesen szoktak hozzá a klímához, az elzártsághoz. Máig használják az ország többi részére a „szárazföld” kifejezést, mintha ők egy szigeten élnének Oroszországon belül.
Natalija Fegyjanina is egyik azoknak, akik önként jöttek erre a szigetre. Korábban egy jótékonysági szervezet alkalmazottjaként jött ide, és itt is maradt. „Már hét éve itt lakom és nagyon élvezem… Nem gondolom, hogy a szakmai vagy magánéletemben gondot okozna az, hogy itt élek.” Natalija is elszomorodik, mikor rossz színben tüntetik fel az ország más részein Norilszkot. Mindent meg is tesz azért, hogy szakértőket hívjon ide dolgozni és más vendégeknek persze igyekszik minél pozitívabb színben bemutatni otthonát. Kezdetben a kulturális élet hiányosságai zavarták, azonban elhatározta, hogy ezen ő fog változtatni. Moszkvából és más városokból hív előadókat, és a jegyek mindig jó előre elkelnek.
És akkor vissza picit a realitásokhoz: az éves átlaghőmérséklet nem megy 10 fok felé, persze mínusz tíz fok felé. Ez persze csak az éves átlag, a három hónapba összesűrített tavasz-nyár-ősz folyamán akár húsz fok is lehet. Tavaly például 32 fokos rekordhőséget is mértek. A kilenchónapos tél során pedig mínusz 50 sem ritkaság. Ezért nem meglepő, ha valaki az utcában lévő kis boltba is taxival megy.
Nagyezsda viccesen jegyzi meg, hogy az itteni hideget jobban bírja, mint például a moszkvait, sőt ilyen időben szerinte még a kórokozók is elpusztulnak.
A légszennyezettség főleg az ipari területeket érinti, hogy viszont senki nem él. Sokkal nagyobb gond azonban a nyári ipari termelés, amikor valóban zavaró a füst, de ilyenkor az emberek általában elutaznak, hogy „igazi” nyarat lássanak és télre visszajönnek.
Viszont Norilszk roppantul szeles is, ami gyakorlatilag elviszi a szennyezést a város felől. Sokaknak fullasztóbb más nagyvárosokban élni, mint itt.
A térség bányáiban rengeteg réz, nikkel és palládium készletek találhatók, melyeket Oroszország legnagyobb oligarchái termeltetnek ki. Az itt élők viszont hosszú távon gondolkoznak. Bár maga a település fiatal, több generáció is felnőtt már és nem egy átmeneti városként tekintenek Norilszkra, ahol csak addig élnek, amíg egy jobb lehetőséget nem kapnak valahol máshol.
Egyelőre a város a jog eszközével is el van zárva a külvilágtól: nehézkes engedélyt kapni azoknak, akik ide jönnének, nem csak külföldieknek, de orosz állampolgároknak is. Nem csoda, hiszen az ország hadiiparának fontos beszállítója a 13 itteni bánya, tehát a Védelmi Minisztérium kiemelten védendő városként kezeli az egykori Gulag tábor, ma viszont sajátosan virágzó Norilszkot.