A Taganka nevét arról a régi moszkvai munkásnegyedben található térről kapta, ahol épülete áll (az orosz fővárosnak azonos nevű kerülete, metróállomása is van). A negyed fontos kereskedelmi központ volt, az itt élő kovácsok “taganokat”, háromlábú vas állványokat készítettek a cári hadsereg tábori üstjei alá. A téren 1946 óta működött a Moszkvai Drámai és Komédia Színház, ennek élére nevezték ki 1964-ben főrendezőnek Jurij Ljubimovot, aki korábban a Vahtangov Színház színésze és rendezője volt.
Jurij Ljubimov (Kép: Fed.sibnovosti.ru)
Az ünnepi előadás a Taganka három színésznemzedékének, és mindenekelőtt Ljubimovnak van szentelték. A Tagankai front szerzője és színpadra állítója Vlagyiszlav Malenko színész, aki 20 éve tagja a jeles színház társulatának. A premier előtt adott interjújában egyebek között kijelentette: “Olyan előadással próbálkoztam, amelyben a nézők felidézhetik, milyen is a Taganka stílusa, Jurij Ljubimov módszere. A Taganka Színház mindig is látta a társadalomban felgyűlt szociális konfliktusokat, és képes volt annak művészi átgondolására.”
Az előadás jellegzetesen „tagankai”. A cselekmény nem is a színpadon indul, hanem már a színház bejáratánál, majd folytatódik az előtérben. Egykor itt kezdődött a 10 nap, amely megrengette a világot c. dráma színrevitele, amely Ljubimov egyik leghíresebb rendezése volt.
A Tagankai front előadásban közreműködik Szergej Letov ismert jazzmuzsikus, valamint Jurij Sevcsuk, a DDT neves orosz rock-csoport vezetője. Sevcsuk szerezte a zenét az előadáshoz, amely tulajdonképpen a Taganka „életrajza”. Nem volt ez az „életút” egyszerű. Hiszen egyik oldalon ott volt az elsöprő siker, a színészek, és elsősorban Vlagyimir Viszockij bálványozása. A másikon pedig a szovjet ideológiát képviselő csinyovnyikok, akik betiltottak előadásokat. Jurij Ljubimov az 1980-as években emigrációba kényszerült, majd visszatért a társulathoz, amely azonban már megoszlott. Három évvel ezelőtt a belső konfliktusok miatt Jurij Ljubimov elhagyta színházát.
De semmiféle konfliktus nem teheti semmissé a megújító rendező eredményeit. Hiszen a hatvanas évek közepétől Ljubimov nem egyszerűen egy új társulatot hozott létre, de új elképzelést is a színházról. Az eszmék színházáról van szó, amely képes tanulmányozni a társadalmi folyamatokat, az élet filozófiai alapjait. Egyszerre kritikus és szellemi támogató. A Taganka minden premierje közéleti esemény volt. Jurij Ljubimov minden rendezésében érezhető volt a hatalmas temperamentum, a ragyogó értelem, az élet ritmusának érzékeny lüktetése.
A Taganka első bemutatója 1964. április 23-án Brecht A szecsuáni jólélek című darabja volt, a szerepeket frissen végzett színinövendékek alakították. Az immár Taganka nevet viselő színház rövid idő alatt világhírnévre tett szert, a hagyományos színház megújítására törekvő Ljubimov lecserélte a repertoárt, az erősen megfiatalított társulat a brechti epikus színház hagyományait követte. A Taganka bemutatói jelentős eseménynek számítottak, a jegyekért hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt. A művészi szabadság, az útkeresés jelképévé vált színház látványos, a megszokottól eltérő előadásai éles közéleti töltést is hordoztak, gyakran a szovjet rendszert bírálták, emiatt a hatóságok nem egyet betiltottak vagy megrövidíttettek. Az érem másik oldala, hogy Ljubimov rendezői színházat épített, kevés alkotói szabadságot hagyott színészeinek, akik közül emiatt többen megváltak a társulattól.
A hetvenes években nagy visszhangot keltett a színház klasszikus és kortárs szerzők darabjainak színre vitelével (Shakespeare: Hamlet, Vasziljev: Csendesek a hajnalok, Bulgakov: A Mester és Margarita, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés). A tragikus sorsú színész, énekes, költő, Vlagyimir Viszockij, a Brezsnyev-korszak ikonja több mint húsz szerepet alakított a Tagankában, a Hamlet címszerepében legendássá vált. A társulat a Shakespeare-darabbal 1976-ban Budapesten is vendégszerepelt, az előadás ebben az évben a belgrádi nemzetközi színházi fesztiválon nagydíjat nyert. (Ljubimovnak magyar a felesége – Koncz Katalin a tolmácsa is volt, a rendező később a magyar állampolgárságot is megkapta.)
Vlagyimir Viszockij (Kép: Kinokadr.ru)
A Taganka helyzete a nyolcvanas években egyre nehezebbé vált. Az 1980-ban elhunyt Viszockij emlékének szentelt előadásukat betiltották, ugyanerre a sorsra jutott Puskin Borisz Godunovjának Ljubimov rendezte változata, Bulgakov Színházi regényének próbafolyamatát leállították. A hatóságoknál a pohár 1984-ben telt be, amikor a Bűn és bűnhődést Londonban színpadra állító Ljubimov a The Times brit lapnak nyilatkozva név szerint bírálta a szovjet kultúrpolitika alakítóit. A cikk megjelenése után egy szovjet vezető azt mondta: a bűn megállapítást nyert, most a bűnhődés következik. Ami gyors és kemény volt: Ljubimovot eltávolították a Taganka éléről, majd szovjet állampolgárságától is megfosztották.
A színház új művészeti vezetőjének Anatolij Efroszt nevezték ki, aki korábban többször dolgozott Ljubimovval. A társulat azonban “árulónak” tartotta, mert elvállalta a posztot és gyakorlatilag megtagadta vele az együttműködést. Efrosz három év múlva meghalt, utóda a társulat tagja, Nyikolaj Gubenko lett. Ő két évig, 1989-ig töltötte be a tisztséget, amikor is a peresztrojka idején Ljubimov visszakapta állampolgárságát és visszatérhetett a Taganka élére. Gubenkót ekkor a Szovjetunió utolsó kulturális miniszterének nevezték ki, majd az államszövetség szétesése után, 1992-ben ő is visszatért a Tagankába. A társulat kettészakadt és a színházat is megosztották: a régi épületben Ljubimov dolgozott, aki ifjú tanítványaiból álló új társulatával színpadra állíthatta a korábban betiltott előadásait is, az új épület a Gubenkóhoz hű csapat otthona lett.
A Taganka varázsa ezután jelentősen megcsappant. A Gubenko vezette együttest a kritika “fehér foltként” emlegeti Moszkva színházi térképén, de Ljubimov rendezéseiből is eltűnt a közéleti töltés, sikerei szerényebbek lettek. Az ekkor már kilencvenedik életévén is túl járó rendező 2010 végén finanszírozási nehézségekre hivatkozva bejelentette lemondási szándékát, majd 2011 nyarán végleg távozott a társulattal kialakult ellentétek miatt. A színház vezetését az 1964 óta a Tagankában játszó Valerij Zolotuhin vette át, ő 2013-ban egészségi okok miatt mondott le, azóta az igazgató Vlagyimir Flejser. A repertoáron az idei évadban is látható Ljubimov több rendezése, egyebek közt Az ész bajjal jár (Gribojedov), A Mester és Margarita (Bulgakov), a Tartuffe (Moliére), az Anyegin (Puskin), a Faust (Goethe), a Karamazov testvérek (Dosztojevszkij) és A szecsuáni jólélek (Brecht).