Amerikai diplomaták szerint az USA több mint ötmilliárd dollárt „pumpált” a demokrácia fejlesztésébe Ukrajnában. Az oroszellenes, nyugat-barát politikusok és a helyi média a nem-kormányzati szervezetek kiterjedt hálozatán keresztül jutottak a pénzhez.
Ukrajnában ösztönöztek mindent, ami Oroszország gyengülését szolgálta. Washington és Brüsszel szemet hunyt a leplezetlen neo-fasizmus terjedésére Európa szívében, arra, hogy megsértették az orosz ajkú lakosság jogait, hogy politikai okok miatt üldözték az embereket. Sőt, a nyugati stratégák a fegyveres felkelést akkor is korrupció elleni békés tüntetésnek nevezték, amikor Kijevben bűnüldöző szervek munkatársainak vére folyt. Az eredmény egyértelmű: káosz Ukrajnában és annak reális veszélye, hogy az ország legalább két részre szakad.
Arszenyij Szavickij az orosz Sztratégiai Kutatások Központjának vezetője ennek kapcsán elmondta:
“A Majdan nem keletkezik légüres térben. A tiltakozó tevékenység kibontakozásához súlyos társadalmi-gazdasági és politikai feltételek szükségesek. A globális szerepre igényt tartó államok felhasználhatják ezt saját céljaik eléréséhez. Az „arab tavasz”, az ukrán „forradalom”, ugyanúgy mint a kirgizisztáni események 2010-ben – mindez egy bevált technológiának az eredménye.”
Az a séma, amelyet Ukrajnában alkalmaztak, használható számos más poszt-szovjet országban, ott, ahol az emberek nem biztosak a jövőben. Ez megtörténhet, például, Moldovában és a közép-ázsiai államokban. Az USA és a NATO már nagyon nagy aktivitást mutat ott. Oleg Nemenszkij politológus rámutat, hogy a kijevi események nem valami egyedülálló dolog, ott a már jól ismert és hatékony mechanizmus használták.
“Az irányított káosz technológiáját az USA-ban dolgozták ki. A lényege az, hogy össze kell gyűjteni egy nagy tömeget, és állandóan ösztönözni kell az emberek tiltakozását. Közben nem kell megfogalmazni a végcélt, a tömeg elé közbülső célokat kell kitűzni, és állandóan változni kell azokat. A kijevi majdant azért hívták össze, hogy rákényszerítsék Janukovicsot a társulási megállapodás aláírására. Aztán ez a cél háttérbe szorult, és több más célt tűztek ki.”
A Majdan közeledésének egyik legnyilvánvalóbb jele a külföldről szponzorált emberi jogvédő alapítványok és a nem-kormányzati szervezetek aktivizálódása. Most az ukrán forradalom módszereit más poszt-szovjet országok ellenzéke veszi fegyvertárába.